Csipike és az óriás törpék :)

Rohanás az élet

2009-12-09T09:23:00.002+01:00

Szia Mindenkinek!

Akkora a rohanás mostanában hogy abszolút nincs időm írni. Dióhéjban Csipikéről annyit, hogy a teljes augusztus és a fél szeptember kórházi ellátásos tüdőgyulladással, CT vel röntgenekkel, hörgőtükrözéssel telt. Ezt követte egy hét óvoda, majd egy skarlát, újabb egy hét óvoda, majd némi hőtöbblet, aztán egy influenza, majd csodálatos módon 16 nap óvoda és jelenleg egy újabb skarlát az eddigi összmérleg.
Amúgy dolgozom, és rohanok, és integráció van, és veszekedés van a melóhelyen.
Ha úgy járnék hogy nem tudok többet jönni, akkor előre is boldog karácsonyt kívánunk minden idelátogatónak.

Nem sok jó

2009-08-15T16:39:00.001+02:00

...történt mostanában, de azért íme egy kis galéria, hogy nem csak a rossz uralja az életünket.

ÍME

A kórházas sztoriról hamarosan.

Zúgóban

2009-07-31T09:14:00.002+02:00

Az elmúlt napok kissé elragadtak minket.
A jóval kezdem, Csipike teljesen fel van pörögve, eszik, alszik, játszik, és nagyon jó kedvű. Az új homeopátiás kezelés egyelőre nagyon jónak tűnik, remélem hetek múlva is ezt fogom írni róla. Jelenleg tényleg kicsattanó állapotban van a kis csajszi.
A héten sor került az immunológia vizsgálatokra is, az orvos kivételesen kedves volt, és türelmes, és Csipike is viszonylag jól viselte a vérvételt. Én már kevésbé voltam türelmes mert a doki több mint egy órát késett és emiatt 1,5 órával később jutottunk be, mint ahogy az időpontunk volt. A laborok még csak részben készültek el, annyi már kiderült hogy Csipike kicsit vérszegény.
Ami miatt mégsem túl jó a hangulatunk az az, hogy a Karcsi papának kedden volt egy hátsófali infarktusa, ami azonnali ellátásra szorult, és meg is katéterezték. Tegnap ugyan már kikerült az intenzív osztályról, de továbbra sem a legjobb az állapota. Bár Ő már menne haza, mert szerinte semmi baja nincs, ez persze nem így van, csak legfeljebb Ő nem érzi. Az esetben a háttér infók tesznek taccsra mindenkit a családban, de erről itt nem szeretnék írni.
Kicsit ki vagyok merülve, úgyhogy jó lesz, hogy jövő héten szabadságon leszek, így legalább tölthetek egy kis időt a srácokkal, nyugiban. A héten alig láttam Csipikét, nappal munka, utána kórház, sőt a kicsi kitalálta hogy Ő most nyaral, és már 3. napja anyuéknál aludt, nem volt hajlandó hazajönni sem.

Ismét

2009-07-20T13:25:00.002+02:00

Most sincs más írni valóm Csipikéről minthogy ismét beteg. Nem újdonság. Ma kezdtük volna újra a bölcsit 3 hét után, szombaton már lázas volt, hogy mitől, azt már felesleges lenne kérdezni. Nálam már a "nem hiszem el" kategóriát is túl lépte a dolog. Csak vacak látni hogy állandóan szenved.
Csütörtökön a nagy hőségben lementünk egy kicsit Orfűre pancsolni, már délután csak eléggé fel volt kavarva az iszap, nem sokat voltunk a vízben, bár Csipike élvezte a vizes homok lapátolását, és az úszógumiban ücsörgést.
Szombaton egy ismerős jött, és hozott egy csodamasinát ami a szervezet állapotát mutatja, a várttal ellentétben Csipikének egész tűrhető lett az eredménye, az enyém sem lett sokkal jobb. Ennek ellenére Ő mégis beteges. Úgy tűnik ez sem számit igazán.
Ma meg holnap már lejár a szabim (az a fajta ami alatt végig dolgoznom kellett), végre! Nem mintha nem mennék tényleg szabira, mert nagyon ki vagyok. Persze meló annyi van hogy jövő nyárig sem kellene szabira menni. Pedig úgy vágyom a pihenésre mint egy falat kenyérre az éhező.
Domi tegnap megjött a cserkésztáborból, úgy bűzlött mint egy hajléktalan, és egy kiló sár maradt utánna a fürdőkádban. A táskát azóta sem pakolta ki, nem tudom hogy ez jó -e vagy rossz. A mosógép ajataja ugyanis beadta a kulcsot, és ha becsukom akkor, csak szétszerelve a tetejét a gépnek, tudom kinyitni. Így meg sem próbáltam ma reggel berakni egy adag ruhát, mert kiszedni a gyerek úgysem tudta volna.
Reggel elaludtam, ha nem lett volna elég,
a., hogy beteg a gyerek,
b., hogy elaludtam,
c., hogy nem jó a mosógép,
d., hogy nem indult be a robogó,
e., hogy elkéstem,
f., hogy elfoglalták az árnyékos parkolóhelyem,
akkor a szabin lévő főnököm nyakamba zúdított egy valag melót, úgyhogy hurrá éljen a nyár!!!!!

Hegyek és völgyek

2009-07-13T14:04:00.003+02:00

Igazából mostanában csak a völgyeket látom, pedig dühödten vágynék a magaslatokba. Az újabb erre a hónapra jutó betegségen már túl van Csipike, de a legyengültség nehezen múlik el. Kicsit már félek is tőle, nem most kezdődött, és nehezen gyűri le a dolgokat. Sokat nyafogtam már a dokinéninek, de mindig csak türelemre intett, hogy a közösség így úgy, meg majd megerősödik, meg milyen jó immunrendszere LESZ , de ezektől csak gyűlt bennem a düh, és a kétségbe esés. Pedig már nem kevés dologgal megpróbálkoztam, hogy csökkentsem az ilyen esetek számát , minden olyan hiábavalónak tűnt.
Végül hallgatva a nagyszülőkre, elmentünk egy termográfos vizsgálatra, az eredmény, íme:

Cseppet sem megnyugtató, az a tudat, hogy újra kell kezdeni a gyógytornát, hogy a szervezet ellenálló képességének 70%-át biztosító bélrendszer romokban hever, hogy ki a fene tudja mitől de mindkét bokaízület gyulladt. A többi apróságról meg már nem is beszélek. A vizsgálat után nem voltam jó hangulatban (immár szokás szerint) és tele voltam feszültséggel. Egy részét sikerült levezetnem, nem túl normális módon, az immár sokadszor rakoncátlankodó kenyérsütő gyanítom már ezerszer megbánta az aznap esti malőrjét. Miután kihajítottam a kertbe, egy nagy 10kg kalapáccsal laposra vertem, bevallom jól esett, sőt, még tovább is bírtam volna a csapkodást, csak hamar megadta magát.
Dokinéni érezvén már a nagyon eltökéltséget, kezembe nyomta a beutalót az immunológiára. Ettől is félek egy kicsit, de ez a bizonytalanság már tényleg taccsra vág.
Hogy valami jót is írjak, Beni szuperül érezte magát a balatonon, megtanult szörfözni, lebarnult, és tele van energiával.
Domi pénteken elment cserkésztáborba, majd vasárnap már haza is jött. Kedden újra nekiindul és reméljük tényleg csak a tábor végén jön majd haza. A mostani apropó, a nővé válással volt kapcsolatban. Hihetetlen, hogy már két (biológiailag) felnőtt gyerekünk van, iszony hogy mennyire szalad az idő.

Pillanatok

2009-07-01T19:57:00.001+02:00

pillanatok

Szösszenet

2009-06-29T07:36:00.001+02:00

Anya szerintem ma esni fog az eső! -állította Csipike a felkelés utáni első mondatában.
Miből gondolod? - kérdeztem én.
Hát fejből!

Státusz

2009-06-19T14:48:00.004+02:00

Kicsit elkésve, vagyis inkább a szülinap sietett némiképp, íme a korrigált 3 éves kori feljődési mutatóim:

Szociális érettség
Felnőtteket és játszótársait utánozza - Igen , főleg a Domikáját
Spontán érdeklődést mutat játszótársai iránt - Igen
Játékokban képes kivárni, amíg rákerül a sor - Az attól függ
Egyre hosszabb ideig tud egy dologra figyelni. - Igen.
Megérti az "enyém", "övé" koncepcióját - Igen, csak néha nem hajlandó elismerni, hogy valami a másé is lehet.
Nyíltan kifejezi ragaszkodását - Igen. Szokta mondani nekem, vagy a családtagoknak hogy szeret minket.
Érzelmek széles skáláját képes kifejezni - Az biztos. Még kérés nélkül is.
3 éves korára könnyen elválik szüleitől - Nem igaz, nagyon ragaszkodik anyához, bár elfogadja hogy dolgozni kell menni, mindig felteszi a kérdést hogy miért.
A napi rutin nagyobb változásai iránt ellenkezik - Az tuti, hogy nem lehet más sorrendben az elalvás körüli szertartás mert kiborul a bili.
Most már tudja, hogy ő fiú vagy lány, és ezzel egy időben feltámad az érdeklődése a másik nem iránt. – Tudja, hogy Ő lány, és hogy Domi is lány, és hogy Beni és apa fiúk. Ha lehetőség van rá, hogy bent legyen a fürdőszobában, amikor valamelyikük fürdik akkor mindig rákérdez a dolgokra.
A "doktorbácsis" játék ebben a korban nagyon gyakori; a gyermekek szívesen játszanak egymás testével. Vizsgálgatják, tapogatják egymást, meglesik egymást pisilés közben, egyszóval játékaik némiképp szexuális színezetet öltenek. Idővel ez az érdeklődés csökken. - Igen szívesen játszik orvososdit, csak ne Ő legyen a páciens, előszeretettel ad injekciót mindenkinek mindenhová. Van, hogy leszedi a pántos ruhát és benéz alá.
Verset mond, mesélni tud képekről, és a mesékből visszaad részleteket is. Önzetlenebb a kapcsolata a többi gyermekkel, együttérző, adakozó. - Igen szereti a verseket meséket, el is tudja mondani őket.

Kognitív fejlődés
Mechanikus játékokat működésbe hoz - Igen
A kezében vagy szobában lévő tárgyat képes azonosítani egy könyvbéli képpel - Igen
Szerepjátékokat játszik babákkal, állatokkal, emberekkel - Igen
Tárgyakat forma és szín szerint szortíroz - Igen
3-4 darabos puzzle-t kirak - Szereti a kirakós játékokat, de teljesen egyedül még nem mindig boldogul.
Megérti a "kettő" koncepcióját - Igen,
Hallás- és beszédfejlődés
Képes két-három részből álló utasítást követni - Igen
Majdnem minden hétköznapi tárgyat és képet felismer - Igen
A legtöbb mondatot már érti – Igen, néha többet is mint kellene.
Érti a térre utaló kifejezéseket (rajta, benne, alatta) - Igen
4-5 szavas mondatokat használ - Igen, bár sokkal több szavas mondatokat is használ
Tudja mondani nevét, korát, nemét - Igen. Azt is meg tudja mondani, hogy hol lakik, melyik városban, melyik utcában.
Használ személyes névmásokat (én, te, engem, mi, ők) - Igen
Idegenek is megértik a legtöbb szavát - Nem mindig, kicsit keveri a hangokat.

Mozgás
Jól tud mászni - Igen
Váltott lábbal lépcsőzik fel-le - Ezt nem állítom határozottan. A kis belépőjű lépcsőkön igen.
Labdába rúg - Igen
Könnyedén fut- Igen
Triciklit pedállal hajt - Pótkerekes biciklit és triciklit is remekül hajt, ügyesen kanyarodik, fordul, jó tempóban, hosszú távon is képes tekerni.
Könnyen hajol, elesés nélkül - Igen
Függőleges és vízszintes, és körkörös vonalakat rajzol ceruzával, zsírkrétával - Igen , sőt festékkel és ecsettel is.
A képei már felismerhetőek, ügyesen színez, de például kört rajzolni még nem tud. - Nem mindig ismerhetők fel a képei, de nagyon harmonikusan használja színeket. Igen is tud köröket, szabályos köröket rajzolni
Képes oldalanként lapozni egy könyvet - Igen
Több, mint 6 kockából is képes tornyot építeni - Igen, akár 12 db-ból is
Ceruzát képes rajzoló pozícióban fogni - Igen
Képes kupakot, csavart ki-be csavarni - Igen
Kilincset elforgat - Igen
Az öltözködéshez nincs szüksége segítségre, bár lehet, hogy lassan készül el. A cipőjét még nem tudja befűzni, de a tépőzárral már elboldogul. - Igen

A 4 éves mérföldkövek Itt jönnek az extrák :)

Szociális érettség
Érdeklik az új élmények - Mindig is ilyen volt.
Más gyermekekkel együttműködik - Igen.
Papás-mamásat játszik – Igen minden állatnak meg van az anyukája, apukája, és főleg a Domikája.
Növekvően találékony a fantáziajátékokban - Igen.
Saját magát egy komplett személynek tekinti, testtel, szellemmel, érzelmekkel -Igen.
Gyakran nem képes különbséget tenni a valóság és képzelet között - Igen

Kognitív fejlődés
Képes felidézni egy történet részleteit - Igen
Megérti az "ugyanaz" és a "különböző" koncepcióját - Igen.
Fantázia játékokban elmélyed - Igen.
Hallás- és beszédfejlődés
Elsajátította az alapvető nyelvtani szabályokat - Igen.
5-6 szavas mondatokban beszél - Ennél több szavas mondatokban beszél.
Történeteket mesél - Igen.

Mozgás
Fel-le lépcsőzik kapaszkodás nélkül – Igen.
Előre rúgja a labdát - Igen.
A feje felett dobja a labdát - Igen.
Ollót használ – Mint a huzat.

Az 5 éves mérföldkövek

Szeret énekelni, táncolni és színészkedni - Továbbra is.
Tudatában van a nemének - Igen.
Ismeri a hétköznapi használati tárgyakat (ételek, bútorok, berendezési tárgyak) – Igen
Visszaemlékszik egy történet részleteire - Igen.
5-nél több szóból álló mondatokat is használ - Igen.
Jövő időt használ –Sőt feltételes módú múlt időt is.

Ezeken felül pedig, már 9 hónapja ágy és szoba tiszta is a kishölgy!!!!

Ilyen idő volt tegnap este

2009-06-17T12:03:00.001+02:00

Csipike mostanában

2009-06-17T10:36:00.002+02:00

Nyári kórság

2009-06-16T08:24:00.004+02:00

Csipike immár 3. hete nem jár bölcsibe, kezdte egy ronda takonykórral, majd folytatta egy kezdődő középfülgyulladással, majd egy vírus infekció következett, aztán afta a szájában, közben visszacsipásodott a szeme, és mindezek megkoronázásaként rárántotta a bejárati ajtót a kezére. Ekkor már erősen foglalkoztatott a szeppuku gondolata, amiről természetesen letetettem.
A kálvária közepén felvettem a kapcsolatot Andival és kértem hogy most rám koncentráljunk mert tuti én vagyok a gátja annak hogy ez a gyerek egészséges legyen. Ennek mentén találtunk is okot, és oldottunk is, meg Bach cseppeket is kaptam. Enélkül már ki tudja hol lennék.
De hogy tényleg kerek legyen minden, tegnap nagyon furcsán éreztem magam, nyomottnak, fejfájósnak, míg a többiek majd megpusztultak a meleg miatt én szinte fáztam. Mikor hazaértem, előkaptam a lázmérőt és az mindjárt meg is indokolta, hogy miért vagyok olyan vacak állapotban. A torkom nem az igazi már vasárnap óta, és úgy látszik valami nyári nyavaja szemet vetett rám. Remélem ezt már nem kapja el Csipike tőlem (hacsak nem Ő ajándékozott meg vele) mert már megint hosszadalmas a szabadsága.
Beni elutazott Püspökszentlászlóra táborba, pénteken jön meg, aztán vasárnap irány a Balaton. Hát igen van aki megteheti......

Akartosság

2009-06-15T07:57:00.002+02:00

Ez az ami most leginkább jellemzi Csipikét! Nem tudom hogy minek okán, de kezd nagyon eldurvulni a helyzet, Csipike mindenért hisztizik, nem próbál kommunikálni, csak egyből rákezd a hisztire. Értetlenül állok a dolog előtt. A mi kis tündérünkből boszi lett, de olyan kiállhatatlan hogy néha legszívesebben visítva elrohannék. Eddig lehetett vele beszélni dolgokról, most azonban csak a dac, és a hiszti, van, nem fogadja el azt hogy valamit nem tehet/kaphat meg, mert egyből üvölt és toporzékol. Céltudatosan csinálja, és minden családtagot kivisz az észből, ezért sokan engednek neki, itt a hiba. Én nem. Szívok is rendesen.
Aztán ott van az éjszakai műsor, most már rendre éjjel egyszer összepakol és átköltözik a mi ágyunkba. Erről is nehéz lesz ismét leszoktatni, viszont most megint annyit volt beteg, hogy kikényszeríthette ezt magának. Nem tudom hogy mikor lesz már rendben minden.

Végre itt a szünet, nagyon ráfért a nagyokra a pihenés. Bár ahogy nézem nem sokat fogom látni Benit itthon. Domi is megy erre arra egy kicsit. Domi bizonyítványa egész jó lett. Beniére csak vasárnap derül majd fény. Kíváncsi leszek.

Szóval tiszta erőből nyár..............

Bérmálás

2009-06-02T10:26:00.000+02:00

Bölcsis ballagás

2009-05-29T11:06:00.003+02:00

Kicsit csodálkoztam amikor láttam a kiírást pár hete a faliújságon. Aminek értelmében a törpök elballagnak a bölcsödéből, és ezt szabványos keretek között ejtik meg. 10 órára kellett menni a szülőknek, ahol (az időjárásra való tekintettel) gyönyörűen megterített asztal mellett a csoportszobában a gyerekek egy kicsit énekeltek játszottak a dadusok vezényletével. Majd kaptak mindenféle finomságot, aminek okán ebédelni garantált hogy egyik sem fog :) , majd kaptak kis tarisznyát, és egy emléklapot a csoport fényképével. Nagyon aranyos volt minden, csak az eljövetel volt szívfacsaró, mert Csipike is azt hitte hogy már megyünk is haza, pedig nem. Érdemes lett volna fényképezőgépet vinni, de nem tettem. Azért talán kapunk majd a többi szülőtől néhányat emailben.

Zajok

2009-05-28T14:27:00.002+02:00

A zajok különlegesek, mindegyik más. Húúúúúú micsoda észrevétel :) Mostanában sokszor figyelek fel a zajokra, főleg éjszaka, amikor általában a csend kellene uraljon mindent. De sajnos nem így van.

Ami nincs:

lágy jazz, csendesen kopogó eső, lassan csordogáló patak, halk szuszogás, távoli tücsök ciripelés, susogó szellő.

Amiből viszont több van mint, kellene:

gyerek sírás, tomboló vihar, fanyikorgató szél, vadul dörömbölő eső, hangos horkolás, mérgesen ugató kutyák, fül közelben keringő szúnyog, apró talpak csattogása az ágyig, wc-t feltöltő víz zubogása.

Ennek okán nem csoda ha az ember lánya, képtelen kipihenni magát, az éjszaka folyamán. Ha ez így megy már több mint egy hete, akkor az ember lányának egyre alacsonyabb tűrés, és tolerancia küszöbe, a környezetével szemben. Kezdek mélyre repülni ilyen téren, pedig tényleg mindent megteszek azért, hogy minél kipihentebb legyek. Most mégis legszívesebben ide hajtanám a fejem az íróasztalra, és aludnék egyet a hátralévő munkaidőben. Legalább mostanra kisütött a nap, és elállt az eső. Bárcsak ne kellene folyton ásítanom.......

Büszkeség

2009-05-26T08:53:00.003+02:00

Tegnap Beni írt SMS-t Bulgáriából, mert a fesztivál honlapján fent vannak a friss képek, amik az elmúlt napokról készültek. Mint pl ez is: (Beni a kép jobb oldalán forgatja a lányzót :))
Látszott hogy nagyon jól érezték magukat. Bár a fotók minősége hagy némi kívánni valót maga után, de a lényeg hogy láthattam őket, na meg a többi nemzet lurkóját.
Most indultak haza, remélem nyugodt útjuk lesz, minden probléma nélkül. Hajnali 5 felé várhatók haza, úgyhogy megint nem fogom magam kipihenni. Erről az elmúlt napok során már letettem.

Csipike megint rászokott az éjszakai költözésre, ami egyenlő az éjszaka további részében a nem alvással. Amúgy nagyon haklis mostanában. Tegnap pl. elveszett a cumija a bölcsiben, és olyan cifra hisztit vágott le kb 15 percen keresztül, hogy a dadusok már a falat kaparták. Én nem zavartattam magam, elvégre ők tehettek róla hogy az a "nyüves" cumi elveszett. Szerintem örültek mikor nagy nehezen kivonszoltam a gyereket a bölcsiből, lévén hogy Ő volt az utolsó. Ezt sem értem teljesen, hogy délután 16.05 perckor, az én gyerekem az egyetlen a bölcsödében. A többi szülőnek nem 8 órás a munkaideje???? Végül még kapva kaptam ezen a sztorin, ugyanis este megbeszéltük a kiscsajszival hogy a bölcsibe nem viszünk cumit, mert elveszik. (az ovódába úgysem engedik meg) De persze reggel be kellett rakni a hátizsákba, hiába próbáltam lebeszélni. Végül táskástul a szekrénybe került, és külön kértem a dadát hogy ha van rá mód, ne adják oda alváshoz sem. Persze ők nem fogják hallgatni hogy hisztizik, hanem egyből betömik majd vele a száját, ahogy ismerem őket :(((

Fiókáink

2009-05-22T08:21:00.002+02:00

A gyerekek csak nőnek -nőnek, elszáll felettük az idő. Ez nagyon látványosan zajlik, azért mert csak néha néha gondolunk rá, és állunk meg egy egy pillanatra elmélázni rajta. Ekkor jön a döbbenet, hogy már mennyi mindent tud, milyen ügyes, milyen okos, milyen értelmes, mekkora gazember :)
Amíg nap mint nap velünk vannak olyan természetes minden hogy észre sem vesszük, milyen más, milyen szegény lenne az élet nélkülük, a mizériáik nélkül, a mosolyuk nélkül, a szeretetük nélkül. Pedig előbb utóbb eljön az idő és kirepülnek, a legnagyobb már próbálgatja a szárnyait. Jelenleg Bulgáriában van, ahol nyilván nagyon jól érzi magát, mert olyan emberek veszik körül akiket szeret. Talán lesz benne annyi nyitottság, hogy megismerkedjen a más népek gyerekeivel is, hogy próbálkozzon kapcsolatot teremteni velük. Egy biztos hogy mikor hazajön majd a jövő héten, egy kicsit más ember fog visszaszállni a fészekbe. Remélem sok jó, és szép dolgot hoz majd, haza a szívében, és az emlékeiben, a fotóin, a lábában.
A másik csapat fiókánk az pedig az udvarunkban lakik. Két fészek is van, az egyikben, a második fészekaljat költi rigómama, a másikban pedig az elmúlt napokban kelt ki az első adag. Nagyon kis csúnyák a frissen kikelt rigók, ormótlan a fejük, csukva van a szemük, az első nap még nem is nagyon tátognak. Ma újra megnézzük őket Csipikével, hogy mennyit fejlődtek az elmúlt pár napban. Amúgy gyorsan nőnek, és hamar kirepülnek. Egy fészekaljban 4-5 madárka tátog egész nap. A kirepülés gyorsan zajlik, egyik délután már kiültek a gerendára, és másnap délután már nem ültek vissza többet a fészekbe. Pár napig még láttuk őket az udvarban néha, hogy a rigómama vagy rigópapa után ugrándozva keresték a betevőt, aztán már azt sem. Egy biztos elhullott, lehet hogy nem sikerült neki az első repülés és megütötte magát. A többieknek talán szerencséjük volt és megmaradtak, növesztik a farktollaikat, és énekelnek reggelente az ablak alatt.

Az elmúlt pár nap képekben

2009-05-19T08:53:00.003+02:00

Mászófal, mászóka Mohácson

Egy három éves sok arca: nőcis mosolygós, tanulmányozó, vigyori, ki ha én nem, bambula

Kirándulás a mandulásban

Sűrű hétvége

2009-05-13T13:18:00.002+02:00

Pénteken délután még azon morfondíroztam hogy honnan szerzek epret Csipike szombati tortájához, szombaton viszont külön örültem hogy nem sikerült vásárolni sehol. Miért is e pálfordulás?
Pénteken Csipikével kiszabadultunk az utcára és két másik gyerkőc társaságában, nagy játék kerekedett, aminek hevében, a szomszéd kislány, aki nagyon jó szívű, megkínálta Csipikét egy pohár gyümölcslével. Pontosan hohesc eperitallal, amin természetesen nagyon ízlett a lányzónak. Az már kevésbé ízlett, hogy talán egy órával később a füdőkádból már, egy csalánkiütésekkel teli gyereket sikerült kivennem. Aki viszketett mint az őrület, és hiába kapott calcimuscot, egész éjjel nyafogott és vakarózott.
Egy kicsit gyanús hogy tavaly nem kevés alkalommal evett epret, és semmi gond nem volt, most meg így jártunk.
A szombat tortagyártással, és néptáncos fuvarozással telt, egyik nagy itt másik ott lépett fel. Hoztam vittem őket, apci dolgozott, a papa sem volt otthon. Így estére maradt a szülinapi köszöntés, ami ennek ellenére jól sikerült, bár eléggé elhúzódott.
Vasárnap délelőtt bababörzére mentem a legtávolabbi városrészbe. Nem nagy kínálat és még kisebb kereslet után, kemény 2500 Ft ot sikerült árulnom, és elment vele az egész délelőtt. A délutánt úgy döntöttem hogy pihenéssel töltöm, a nagyok erre arra kirándultak. De sok pihiben nem volt részem.
Hétfőn szóltak a bölcsiben, hogy csütörtökön fotózás lesz, és legyünk mindenképp, erre ma hajnalban arra ébredtem, hogy Csipike lázas :( hurrá.....
Azért megpróbálom bejuttatni erre a dologra, mert eddig mindenből kimaradt.

Bölcsis zsúr

2009-05-08T08:10:00.005+02:00

A képeket a dadus készítette, én meg montázsoltam őket. Ezeken látható hogy Csipike tényleg jól érzi magát a bölcsiben, így most egy teljes napja is megörökítésre került.
A 3 éves Csipike, egyre jobban akaratos lesz, hisztis, és nyafogós. Talán már az első dac korszakát éli? Egyre kevésbé lehet elterelni a figyelmét, ha valami olyat szeretne amit mi nem. Hiába a gyerekek fejlődnek, és akaratosodnak, nem sokat tehetünk, csak próbálunk velük türelmesek lenni, és átsegíteni őket ezeken a dolgokon.

Mi a hála? Például, egy nappal megkésve ugyan, de, olyan anyáknapi gálaműsorban volt részem, hogy soha nem felejtem el. A nagyok közreműködésében, a Nemzeti Színházban. Néhányszor a sírás kerülgetett gyönyörűségtől. Hála ezért az élményért a saját gyermekeimnek, a tánccsoportnak, és nem utolsósorban a tánckarvezetőnek. A DVD-t biztos megveszem, és ahányszor csak tehetem meg fogom nézni. Nagyon jó érzés volt látni, ahogy a gála részeként az én gyerekeimet is megillette az kitüntetés, hogy oklevelet és emlékplaketett kaptak, az elmúlt 5 év kitartó munkájáért. Hát ezekért a pillanatokért érdemes élni, ilyenkor semmi rosszaságuk nem jut az ember eszébe, és ez így van jól.

Ma reggel a szokottól eltérően, nagyon nyugalmas volt a műsor, csodálkoztam is rendesen, hogy milyen gyér volt a forgalom, milyen gyorsan beértünk, és milyen szuper volt keresztül jönni a parkon ahol frissen nyírt gyep és virágok illatával volt tele a levegő. Jó lenne ha máskor is hasonló érzésekkel érhetnék be dolgozni.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

2009-05-05T07:46:00.002+02:00

Drága, édes, 3 éves kis Csipikém , nagyon nagyon boldog születésnapot kíván neked az egész család! Növekedj nagyra, gyarapodj értelemben, és legyén nagyon boldog és egészséges!

Kámpicsor

2009-04-29T10:57:00.002+02:00

Egy nem jó szagú haszonállatnak tartom magam, mert egyszerűen nem tudom magam rászánni arra hogy írjak. Nem azért mert nincs miről, hanem azért, mert....... fogalmam sincs miért. Nagyon nem vagyok a topon mostanában, sem fizikailag, sem szellemileg, sem lelkileg. Minden kiborít, és én is kiborítok mindent. Na ennyit a nagy mélységről, nem ezzel akarom teleborítani a blogot.

Csipike hála Istennek és Andinak jól van, gyűri a bölcsit, nagyon cserfes, akaratos kis hölggyé vált az elmúlt időben. Mindenről van véleménye, belekotyog a nagyok beszélgetéseibe, részt vesz a házimunkában, dacol, szóval egy tünemény, aki már nagyon nem baba. Hihetetlen hogy rohan az idő, annyira gyorsan nőnek fel, hogy belegondolni is szédítő.
Hétfő reggel mikor Domi kiszállt a kocsiból, még oda kiáltott neki: - Vigyázz magadra, legyél!!!! Kicsit összekutyulta, a jó legyél , és vigyázz magadra intéseket, nagyon édes volt. Nagyon dicsérik a bölcsiben, mindent megeszik, alszik, szépen játszik, csak nagyon akaratos. Ezt volt kitől örökölni természetesen :) Tegnap pl. arra mentem érte, hogy nem volt hajlandó felhúzni a pulóverét, mikor kimentek az udvarra, a dadusok meg ráhagyták, pedig annyira nem volt jó idő. Remélem nem fázott meg!!!

A nagyok nem unatkoznak, nyakukon az évvége, és a néptáncos jubileum. Hétfőn a Pécsi Nemzeti Színházban fognak fellépni, az együttes egész estés saját darabjával. Ma már az első főpróba lesz, szombaton a második, nagyon kíváncsi vagyok hogy milyenek lesznek.
Beninek ez is majdnem kútba esett, mert másfél hete elcsúszott és ahogy esett, lenyúzta az alkarját, valamint beverte a könyökét. Addig panaszkodott rá míg el nem vittük a sebészetre, szerencsére csak potyára, mert állítólag nincs eltörve. Nagyon nem jött volna jól. Nem csak emiatt az előadás miatt, hanem azért sem, mert 3 hét múlva mennek Bulgáriába egy nemzetközi folk fesztiválra.
Domi sző , fon pedig nem takács, és nem is pók. Fest is, meg rajzol ezerrel. Nem vették fel egyik suliba sem, úgyhogy nem fog 6 osztályos gimibe járni. Nem búsul miatta. Ez van, nem megyünk a Dunának. Erősen gondolkozom, hogy ősztől menjen e rajz előkészítőre a művészeti suliba, mert oda csak van egyáltalán valami esélye bekerülni hogy két évig jár előkészítőre, és akkor sem biztos hogy bejut. Pedig nagy tehetség, olyan elgondolásai vannak, hogy nekem eszembe nem jutna.

Boldog Nyulat!

2009-04-13T11:40:00.001+02:00

Kineziológia

2009-04-01T13:18:00.002+02:00

Hát rászántam magam, még a múlt héten hogy elmenjek kineziológushoz, és megtárgyaljuk, valamint oldjuk Csipike betegeskedésének alapjait. Be kell valljam nagyon érdekes és meglepő volt a dolog. Azok a félelmeim hogy valami úton módon én tehetek erről a sok betegségről, teljesen alaptalanok voltak. Mint kiderült Csipike már egy hónapos kora óta hordozza magával a problémák gyökerét aminek az alapja Apci és Beni között lezajlott veszekedés lehetett. Csipike sajnálta Benit és haragudott Apcira, ez valamint az a fajta öntudat hogy Ő olyan emberke akinek az identitásához hozzátartozik az hogy beteg, ez a két dolog volt az ami úgymond generálta ezt sok "jót" az elmúlt időszakban. Ezen alap dolgok már oldásra kerültek, és most tényleg nagyon bizakodom hogy meg tud erősödni a lányzó. Kapott még Bach virágterápiás cseppeket és sokat kellene kint legyen a napfényen. Mához képest 2 hét múlva kell menjek ismét, akkor folytatjuk a kezelést. Amúgy az is nagyon érdekes volt,
-hogy a gyerkőcnek nem kell ott lenni a kezelés alatt,
-hogy a kezdeti 75-ös energia szintje a kezelés végén már 350-es volt (ami nagyon szuper jó)
-hogy milyen érzéseim támadtak a kezelés alatt.

Mókus Marcsi története (C)

2009-03-26T09:16:00.002+01:00

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy tölgyes, bükkös, diós, fenyves erdő.

Ebben az erdőben lakott a szorgalmas mókus kislány, úgy hívták, hogy Mókus Marcsi. Ez a Mókus Marcsi nagyon - nagyon szorgalmas volt, egész tavasszal nyáron és ősszel gyűjtögette, a diót, mogyorót, makkot, fenyőtoboz magot, és behordta őket az odújába. Amikor elérkeztek a hideg reggelek és lehullottak a fákról a levelek, gyűjtött néhány illatos őszi falevelet, és azokat is bevitte az odúba, hogy jó puha fekhelye legyen.

Majd lefeküdt aludni, aludt , aludt, aludt míg egyszer csak valami furcsa zaj fel nem ébresztette.Mi lehet ez? Jaj, de hiszen ez a gyomrom, korog az éhségtől. Elővette az összegyűjtött magokat és nekiállt enni. Evett, evett, evett diót, mogyorót, makkot, fenyőtoboz magot. Majd amikor jól lakott kikukucskált az odújából, hát nagyon elcsodálkozott, mert mindent valami furcsa fehér, vattaszerű dolog borított, ami ráadásul hideg is volt. Na kitalálod mi lehetett az?

Hát persze, hogy a hó volt.Mókus Marcsi megborzongott és visszaszalad az odújába, bekucorodott az illatos falevelek közé és aludt egészen tavaszig.

Baranyai körút

2009-03-25T10:09:00.002+01:00

Csipike Mókus Marcsit keresi egy odúban, van egy saját mesénk erről a mókusról, minden este napirendre kerül, egyszer leírom ide is, hogy ne felejtődjön el.

Egy kis makró a Dráva menti zuzmóról

Testvéri "szeretet" a kép bal oldalán.

Egyik szép tavaszias kinézetű hétvégén, mikor Csipike épp azzal vitt ki az észből hogy nem volt hajlandó ráállni a jobb lábára, mert annyira fájt a térde ezért még a sebészetet is meglátogattuk. A csapat úgy döntött hogy teszünk, egy autós kirándulást a megye déli részén egészen le a határig. Maga az Ormánság sajnos tényleg elég pusztult állapotban van, de a folyó és a nemzeti park tényleg megér egy sétát. A srácokat jól kifújta a szél, és Csipike sem sajnáltatta magát sokáig mert késő délutánra már gond nélkül sétált és guggolt is, mint az a legfelső képen látható. Volt nagy terepezés az apák örömére, én magam tisztára be voltam tojva hogy elakadunk a dagonyában, de a gyerekek is nagyon élvezték, este volt nagy közös pizza evés. Tényleg jól sikerült vasárnap volt!

Aztán így szólt Isten:

2009-03-24T13:53:00.002+01:00

"Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre: szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön, akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson. Ha a szivárvány megjelenik a felhőkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségről, amely fennáll Isten és minden élőlény meg minden test között a földön."

Ilyen gyönyörű szivárvány nézhettük a múltkor.

Elszúrtam

2009-03-20T16:10:00.002+01:00

Mármint a blogot, minden link elveszett, :(((((
Kezdünk alakulni, de időre van még szükség hogy minden a helyén legyen.

Névváltoztatás

2009-03-20T10:50:00.002+01:00

A bejegyzéscímkéket nézegetve erősen elgondolkoztam azon hogy nem kellene e módosítani a blog címét?! Lehetne pl.:

-beteg gyerek
-kis nyavajás
-kórság manó
-antiegészséges kis mókus
-bajos kölök

Lehet szavazni, melyik illik ránk legjobban ;)))

Amúgy úgy néz ki, hogy kilábalt Csipike és a legnagyobb törpe is az adott nyavajából. Ez az éjszakákon még nem látszik, de reménykedem, lévén kezdek zombisodni.

Már megint

2009-03-19T08:51:00.003+01:00

Igen már megint nyavajás a törpe csaj, annyira elegem van már, de annyira, hogy azt nem lehet elmondani. Úgy volt hogy a héten megkapja az oltást, de ez elúszott szombaton amikor belázasodott . Végre eljutottunk Bálintékhoz, nagyon jó volt együtt lenni, de Csipike sz@rul lett a nap közepén, orvoshoz csak hétfőn mentünk. Vírusra gyanakodott ahogy én is, tegnap ismét elmentünk, látszólag semmi baja, "csak" a láz. Azt az ultimátumot kaptuk hogy ha ma is felmegy akkor újabb antibiotikum. Éjjel ismét lázas lett :((((( de nem adtam neki semmit, inkább hagytam hogy küzdjön a szervezete, le is izzadt, talán most már tényleg kidolgozza magából a kórságot. Nem igazán tudom hogy mivel tennék jót, ha elkezdenénk, vagy ha nem. Nagyon félek attól hogy valami szövődmény lesz, és azt nem bocsátanám meg magamnak.
Beni is csatlakozott az otthon tartózkodók táborához keddtől, lévén éjszaka volt némi futkosás. Hasmars és hányás, hányinger, gyomorfájás, Ő is jól benyalta a suliban a bacit.
Mi többiek viszonylag jól vagyunk, nagyon várom már a jó időt amikor megpusztulnak a bacik, és nem abból áll az élet hogy ellenük küzdünk éjjel-nappal.

Mókacaj

2009-03-04T11:23:00.002+01:00

Csipike alaposan bevacsorázva, kácsongott az etetőszékben, amikor kitöltöttük a teát a poharába. Amikor belenézett, hangosan felkiáltott:

- Tapd el gyojsan!!!! Elfojgolódik !!! (ha valaki nem értené: Kapd el gyorsan, elforgolódik!)

A nagyok körbeprüszkölték az étkezőt e mondatok hallatán, persze ez csak adta a lány alá a lovat, aki mindjárt be is mutatta a dolgot.

Hétvégi bosszankodás

2009-03-02T10:06:00.002+01:00

Először is Csipike alakulgat, jó kedvű, játszik, eszik, és alszik is a saját helyén, bár még továbbra is vannak durva köhögések, melynek hatására a felszakadó cucc volt hogy az étkező padlóján loccsant. Legalább nem tapad vissza a baci.
Beni szeme is alakulgat, és apjuk is lassan kilábal a dögségből.
Szombat délután naívan arra gondoltunk hogy elsétálunk a játszótérre, nincs nagyon messze, kb. 600 m az első problémát az okozta, hogy hogyan jussunk el odáig. Lévén a járda minősége kritikán aluli, gyalog vigyázni kell hogy pofára ne essen az ember, babakocsival, vagy bébimotorral, triciklivel meg inkább nem próbálkozzon senki, mert szétveri a gyereket. Maradt az útszélén tekerés, állandó idegbajjal hogy mikor jön egy autó vagy busz. Na lényeg hogy odaértünk, POTYÁRA mert a játszótér kerítése bezárva. Na ettől már tényleg ráült a lilaköd az agyamra, mi az hogy egy közterültet bezárnak kulcsra, semmilyen információt nem tesznek ki. Azt hiszem panaszt teszek. Őrület!!!!!!!!

8 nap

2009-02-28T11:15:00.002+01:00

Ennyit bírt Csipike a közösségben. Elkeserítő :(( Ráadásul nagyon durva hörghurutja van, és tegnap előtt megint annak a határán volt hogy majd megfulladt a köhögéstől. Doki néni nem is gondolkozott és egyből írta az antibiotikumot. Most az éjszaka már nagyon jó volt, végig alvással, és láthatóan jobban is van a csajszi. Egy hajszálon múlt az újabb tüdőgyulladás, nagyon kikészítő ez a helyzet. Doki néni most már komolyan javasolta a prevenár oltást, szóval ha most felgyógyul akkor beadatjuk, és reménykedünk hogy nem lesz feleslegesen ablakon kidobott pénz. De erre majd csak az élet adja meg a választ.
A bölcsi vezető mondta, hogy Csipikéről tényleg el lehet mondani hogy nem bírja a bölcsödét :(((((

Van valakinek tapasztalata a fent említett oltásról???? Írjon!

Egy teljes hét :)

2009-02-20T11:08:00.002+01:00

Csipike az egész hetet (vagyis annak délelőttjeit, és délutánjainak egy részét) a bölcsiben töltötte. Kedden egy kicsit sírdogált napközben, de hamar meg tudták vigasztalni. Minden reggel mint a kis angyal ment be a csoportba egyetlen nyafogás sem hagyta el az ajkát. Szóval tényleg le a kalappal előtte , olyan ügyes volt.
Bár nem akarok semmit elkiabálni, de még egyetlen köhintés sem volt, sem szurtyogás, sem semmi. Lehet hogy tényleg jól megerősítette a béres csepp, hiszen idejét sem tudom hogy mikor volt ilyen utoljára a bölcsis időszakban.
A héten akár milyen furcsa is, de el kellett döntenünk hogy itt helyben maradunk e tovább, óvodában vagy más helyre kívánjuk vinni a gyerekeket. Mi itt maradunk, ez jár a lehető legkevesebb macerával, na meg a többi bölcsis 95% a is marad, szóval ismerik egymást, és ki fognak tenni egy egész kiscsoporot. Legalább nem lesz gondjuk az óvónőknek, hiszen ezt a bandát nem kell majd beszoktatni, és nem fognak egész nap bömbölni. Amúgy a bölcsi tényleg nagyon jónak bizonyult, semmi problémánk nem akadt, kivéve a betegeskedést, de az nem a szolgáltatás része ;-)
A nagyok is jól vannak, bár Domi tegnap megrándította a bokáját, és Beni hasfájásra panaszkodott, ettől eltekintve jól el vannak. Szokásos formában marják egymást, és nyúzzák Csipikét, aki most már egyre kevésbé hagyja magát, jócskán odamondogat nekik.

Öntudat:
Csipikéhez a dadus:
-Mi újság Nonó?
Csipike csípőre tett kézzel és felszegett állal:
- Én nem Nonó vagyok, hanem Szabó Noémi!!!!

Bölcsi járat újraindul

2009-02-17T11:22:00.002+01:00

Tegnap ismét beléptünk a bölcsöde színes világába. Az általam várttal ellentétben, Csipike egyetlen nyafogás nélkül fogadta a helyzetet, és vissza sem nézve masírozott be a csoportba, nyuszi és cumi nélkül. Csak lestem, és ma sem volt hiszti, csak reggel a korai kelés miatti nyűgösség. Szóval le a kalappal a kisasszony előtt. Igaz bőszen magyarázta délután, hogy Ő bizony sírt a bölcsiben, de ezt a dadusok cáfoltál, azért elmesélte mindenkinek a családban, hogy egy kicsit sajnálják és babusgassák.
Ma sem kérte a nyuszit és cumit, szóval a szekrényben landoltak, mert alváshoz azért elengedhetetlenek. De már az is nagy szó, hogy nem egész nap cipeli magával és gyűjti benne a bacikat.
Délelőtt volt egy utam, és láttam hogy az aprónép kint van a bölcsi udvaron, meg is lepődtem elsőre és nagyon örültem, de korai volt az öröm, mert Csipikéék csoportja nem volt kint. Biztos fázósak a dadák ;(

A kecske is jól lakott....

2009-02-04T13:37:00.002+01:00

... a káposzta is megmaradt. Gondolom mindenki ismeri a fenti mondást. A lényeg hogy mind a két fél jól járjon, anélkül hogy egyik vagy másik úgy érezné, hogy jól ráfázott az üzletre. Tömören így jellemezném a mai megbeszélésemet a vezérkarral. Még közvetlenül indulásom előtt, jött a telefon, hogy más nyerte el az áhított osztályvezetői pozíciót. Bár fel voltam készülve erre az eshetőségre, azért egy kicsit szomorkásan indultam a megbeszélésre. Odaérve kiderült hogy nem is arról lesz szó amit várt a nagy többség, ekkor kicsit felment a pumpám, hogy mi a túrónak kellett befurikáznom, ahelyett , hogy itthon kúrálnám ki magamból a középfül- arcüreg- és torokgyulladásomat.
Mikor bejutottam, rákérdeztek hogy tudom e már a döntésüket, jeleztem hogy igen, és arra a kérdésre hogy kitől , sikerült igen diplomatikus választ adnom. Majd esett néhány szó a döntés nehézségéről, és időigényességéről, végül jött egy nagy adag hájjal kenegetés dícséret formájában. Ezután pedig előálltak egy köztes megoldással, ami eredményeképpen, ha osztályvezető nem is, de csoport vezető az lett belőlem, némi általam igényelt bérkeret megállapodást követően. Egy biztos hogy Ők nem jártak rosszul, mert egy olyan területet tettek a nyakamba, amitől minden pasi irtózik, hogy én mennyire jártam jól vagy rosszul, ezt most még nem tudom eldönteni. Majd meglátjuk, hogy a feladatok mennyisége mennyire lesz összhangban a bérezésemmel.
Minden esetre egy a fő: ÚJ KIHÍVÁS , ÚJ LEHETŐSÉGEK, SEMMI UNALOM ezek pedig sokat jelentenek nekem. Szóval éljen a káposztám!!!!

Pályázati hírek

2009-02-01T14:06:00.001+01:00

Kicsit szét szórt vagyok ezért van hogy már a 3. bejegyzés készül ma. Szóval továbbra sincs infó arról hogy mi lett szerdán a végeredmény. Bár csütörtökön azt mondták hogy pénteken megtudom, de nem így lett. Lévén az a személy aki a felvilágosításra jogosult lett volna, hirtelen kórházba került. Hogy lesz e holnap infó? Nem valószínű, nem csoda hogy már a stressz és a betegség együtt teljesen taccsra vág.

Egy kis tél

2009-02-01T13:21:00.005+01:00

Hétközben volt hogy esett egy kis hó, de inkább csak az eső zuhogott, de csak itt a városban, mert fent a Mecseken hatalmas hó esett. Még jó hogy apci kíváncsi fajta, és utána nézett a dolognak, így tegnap délelőtt, arra gondolván hogy nekem is jót tenne némi friss levegő, felmentünk az Extrém park mellé az erdőbe. Komolyan mondom leesett az állam hogy milyen mennyiségű gyönyörű fehér lepel borította a tájat. Bár szánkózni indultunk, egyből látszott hogy erre nem lesz mód a mély hóban, viszont sétálni azt lehet. Gyönyörű volt minden, nem is gondoltam volna hogy mindössze 3 km re tőlünk ilyen varázslatos a táj, és a legjobb hogy nem volt rajtunk kívűl senki sem. Csak mi öten és az erdő, na meg néhány ridegtartáson levő malacka, és kecske.
Persze Beni megpróbálkozott a lecsúszással, de tényleg nagyon mély volt hó. Ezen kívül volt nagy hógolyó csata, és hóban fürdés, bukfencezés. Igazán szuper volt.

A képek itt tekinthetők meg!!!!

A legfontosabb januári történések képekben

2009-02-01T12:57:00.003+01:00

Havas kirándulás ( képet Csipike készítette)

Csipike új ágyat kapott

Az első borotválkozás

A nagy disznó

Hull a hó és hózik zik zik , Micimackó fázik zik zik

2009-01-29T07:53:00.002+01:00

Komolyan nem gondoltam volna, hogy még ezen a télen lesz hó, hiába mondta a tv , rádió hogy néhány km-el arrébb esik. Nálunk egész jó mennyiség esett, és szépen meg is maradt a füvön, de itt a városban nincs semmi más csak latyak, de az tetemes mennyiség.
Csipikének farkas étvágya lett :) talán a Béres cseppnek köszönhetően, állandóan enne. Na nem sokat inkább csak soxor. De talán megerősödik végre, és felszed néhány dekát, nagyon rá férne már. Nagy dilemmában vagyok a bölcsivel kapcsolatban, mert úgy volt hogy jövő héten már fog menni, de ez a nyavajás járványos időszak igen csak gondolkozásra késztet.
Tegnap állítólag elbírálták a pályázatokat, az utolsó fordulóra már csak az enyém és egy másik maradt, de az hogy nem kaptam semmi infót azóta, leginkább azt jelentheti, hogy nem én nyertem. Hát ez van. Amúgy dögrováson vagyok, a torkom szét akar szakadni, és el van dugulva az orrom, jól benyaltam valamit. Egész éjjel fent voltam, úgyhogy most eléggé lepukkant állapotomban leledzem.

Áll a bál!!!

2009-01-27T07:45:00.001+01:00

Mint a főcím bejegyzésében is látható, de nagyon ám!!! Nem is tudom hogy meddig bírom. Csipike mostani gyógyulásával, együtt jött egy adag hiszti és akaratosság. Gondol egyet és elkezd ordítozni, parancsolgatni, és bömbölni ha valami nem úgy van ahogy Ő szeretné. Most már nincs is rávezető mozzanat, hanem durr bele egyből bele a legdurvább verzióba.
Pedig olyan édespofa is tud lenni.

Kiderült hogy Beni jó erős hármas félévi bizije igen csak jó, van ismerős akinek a gyerkőce két tárgyból is elhasalt. Nagyon gáááááááz. De hát ez van. Reméljük hogy év végére összeszedi magát. Én meg nem nyavajgok tovább Beni eredményein.

Idő hiány

2009-01-25T17:32:00.002+01:00

Mostanában egyáltalán nincs időm, semmire. Szó szerint. Semmi másból nem állnak a napok csak az állandó rohanásból, meló , meló , meló, otthoni meló, srácok, srácok, és vége a napnak, zuhanok az ágyba, mint egy darab fa. Na elég a nyafogásból.
Csipike ismét benyalt egy vírust, ismét négy napos láz, és nem sok más tünet. A nem sok más, konkrétan ízületi fájdalmakat jelent. Horrorisztikus napjaink voltak, állandó nyafogással, hisztivel, bőgéssel, ordítozással.
Domi megírta a felvételit, a matek katasztrofálisan sz@r lett, a magyar egész jó. Hogy mi lesz a végeredmény, az nem most derül ki, addig emiatt sem alszom valami jól. A félévi bizije is sok kívánni valót hagyott maga mögött élen a 2-es matek jeggyel.
Beni félévi bizonyítványa, határozottan jó erős közepes lett, nem tudom hogy örüljek e neki vagy sem. Már nagyon leraktam a mércét. Meglátjuk tud e akar e javítani évvégéig.
Megpályáztam egy vezetői állást a most átszervezés alatt álló egységünknél, arra is kíváncsi leszek hogy milyen visszhangot fog kiváltani. Öten pályáztunk, ebből egynek az eredménye vicc kategóriába esett, a többi 3-ról nincs infóm. Kíváncsi vagyok, kicsit tartok is a dologtól.

Kreatív

2009-01-08T19:50:00.002+01:00

Kórházi élményeink II.

2009-01-06T11:09:00.001+01:00

Mindennapok december 19-22

Az egyhangúság unalomba taszít, ez annak ellenére igazzá vált, hogy Nonó mindent megtett azért, hogy ne unatkozzak. Hol egy pisilés, hol némi éhség, hol a szomjúság, hol a rajzolhatnék, de mindig akadt valami, ami miatt felugrálhattam az ágyról. Messzire nem kellett mennem lévén a szobánk talán már említettem meglehetősen kicsi volt, úgyhogy csak át kellett botladozni az egyik sarkából a másikba. Szigetelését tekintve annyira jó volt a helyiség, hogy amikor jött egy-egy szélroham a függöny olyan szinten mozgott mintha majmok ugráltak volna rajta. Annyi volt a szerencse hogy az én fejemnél volt az ablak és nem Nonó ágya mögött, mert akkor aztán lehetett volna parázni, hogy még hozzá fázik az amúgy sem szép állapotához. Szóval volt olyan hideg szeles nap, hogy végig cidriztem a takaró alatt, annak ellenére, hogy a radiátor ontotta meleget.
Takarítás, na, ez egy olyan momentum volt, amiben mindössze két alkalommal volt része a szobánknak, a második és a hatodik napunkon. Volt olyan nap hogy nem jött a takarítónő az osztályra , mert azt hitte, hogy be van zárva :o (no komment)
Ágynemű csere, amikor már nem bírtam nézni, hogy Nonó mennyire összekente az ágyát, a ceruzáival akkor szóltam és lecserélték.
Tájékoztatás, úgy rémlik a 3. napon végre velem is közöltek információt addig csak maguk között beszélték meg a dolgokat. Akkor is csak azért mert megkértem a délutános orvost hogy ugyan már mutassa meg, hogy a gyerek méretéhez viszonyítva mekkora az a bizonyos gyulladt rész.
Fürdetés, nagyon nem egyszerű a dolog ha kanül van a gyerek kezében. Kb így zajlott, némi hadakozás vetkőzés ügyileg, nem mindegy milyen sorrendben, húzzuk ki, vagy dugjuk be a ruha ujjába a kezét, rövid játék a meleg hideg víz összekombinálásával, gyerek beállít a kádba. Vezényszó elhangzik: - Nonó emeld fel a kezed! -Felemeli mind a két kezét. – Nem kell mind a kettőt, a másikat leteheted! - Mindkettőt leereszti. Fogom a kötött kezét felemel, majd alátámasztom a vállammal, közben próbálom a zuhanyrózsából jövő vizet a gyerekre juttatni. Lehajol, keze lecsúszik, felemelem a kezét újból, próbálom bekenni a testét a tusfürdővel, keze leenged, felemelem a kezét újból, vezényszó: - Nonó emeld fel a kezed! -Felemeli mind a két kezét. Fujtatok….. Próbálom lemosni a tusfürdőt, csap elzár, törölközőért nyúlok, keze már megint lóg, felemelem és beletekerem a törölközőbe. Végeredmény, a kötés olyan vizes hogy cserélni kell  Kb. 5 perc tortúra következik a kezelőben, 3 fogjuk le a lányt hogy az egy tudja elvégezni a cserét. Nonó üvölt mint a sakál és dobálni próbálja magát. Mire elkészül az új kesztyű, mehetnénk újra a fürdőkádba. Konklúzió az ember legyen ügyesebb, vagy kérjen egy gumikesztyűt, amit rá lehet húzni a problémás területre.
Étkezés, remek kis műanyag tálca volt bent a kórházban, amit nem csak az etetéshez, hanem a rajzoláshoz is nagyon jól lehetett használni. Bár Nonó az első időkben nem nagyon volt hajlandó enni, szívesen nézegette maga előtt a kis lábas tálcát.
Nonó kórházi dumák:

3. nap este animal planet nézése közben, egyszer csak felül az ágyban, és így szól hozzám:
- Anya menjük hasza!
- Nem lehet kicsim, itt kell maradnunk.
- Miért?
- Mert a Nonó nagyon beteg. – visszafekszik az ágyba, majd pár pillanat múlva:
- Anya, én ezt máj nem bíjom tomább!

Reggeli fésülködés, nagy húzódozás után, végre megfésülöm:
- Anya most én is megfésüjjek téged! Jó?
- Jó!
Leül mögém, elkezdi fésülni, az amúgy már elég csapzott hajam, ami sajnálatos módon korpás is. Mikor befejezte így szól.
- Anya sós jettél! (Domi hozzáfűzte, amikor hallotta a sztorit: Még jó hogy nem kezdte nyalogatni a nyakadat!)

Vacsora: -Nonó gyere egyél egy kis sajtos kenyeret!
- Nem atarot!
- Akkor egy kis lekvárosat!
- Nem atarot!
- Nem kérsz enni semmit?
- Nem.
- Nem vagy éhes?
- Nem.
- Jó akkor én megvacsorázom, rendben?
- Jendben! – neki állok az evésnek, körülbelül 2 másodperc múlva:
- Anya, éhes Nonó! ……

Kórházi élményeink I.

2009-01-05T08:43:00.000+01:00

Előjáték december 15.

Nonó nagyon jól érezte magát a bölcsiben, de a dadusok szóltak, hogy egész nap nagyon csúnyán köhögött. Ha eddig nem is akartam törődni vele, most kénytelen leszek mégis elvinni kedden az orvoshoz, de addig még várt egy karácsonyi buli a kollégákkal. Apci persze megint húzódozott a feladat elől hogy neki kell hazavinnie a lányt, de hát egy évben egyszer talán kibírja. Az este egész jól sikerült, annak ellenére, hogy 7.15 ig bírták csak nélkülem otthon. Szóval puffogva de hazaindultam, és belevetettem magam a szokásos fürdetés, mesélés, világítótestek feltöltése sztoriba. Nonó tényleg nagyon köhögött végig, és igazán kezdtem aggódni, de szerencsére elaludt. Nem sokáig volt nyugalom, kb 1,5 órával később már fel is ébredt és a köhögés olyan szinten kínozta, hogy némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy ugyan nincs láza, de elmegyünk az ügyeletre. A hideg levegő hatására enyhült egy kicsit a köhögés, de nagyon furcsán vette a lány a levegőt. A doktor bácsi alaposan meghallgatta, és megvizsgálta, aztán újra meghallgatta, majd némi gondolkozás után úgy döntött, hogy ad neki egy dupla adag puffot (talán pulmicort volt) majd üljünk le kint a váróban és várakozzunk egy kicsit, majd újra meghallgatja. Így hát vártunk, majd negyed óra elteltével bementünk a rendelőbe és a hallgatózás után, a doki bácsi hosszan gondolkozott és úgy döntött ad egy diadrezon injekciót is. Mivel duzzadtnak látta a lányzó száját. Nem igazán értettem a dolgot, főleg akkor mikor azt mondta, hogy ha úgy látjuk, hogy mindezek ellenére nincs jól a gyerek, akkor hozzuk vissza és felveszik. Viszont mindenképp menjünk el nappal a saját orvoshoz. Ez tuti, mert kedden csak délután van orvos. Ja és még felírt egy tonnányi erős gyógyszert, aminek a felét nem tudtuk kiváltani a város legnagyobb, éppen ügyeletes, patikájában. Hajnal fél egyre haza is értünk, alvás nem sok jutott, mert Nonó köztünk feküdt, és továbbra is elég furcsán vette a levegőt.

December 16.

Reggel bementem dolgozni, hogy minél többet végezzek, főleg hogy gyér létszámmal működtünk. Anyu 9 kor telefonált, hogy a lányzó lázas, más már nem is hiányzott. Tudtam, hogy ebéd után haza kell ugrani Nonóért, hogy megnézze az orvos. Felhívtam Domit, hogy mindenképp legyen otthon és velünk tudjon jönni, mert a mindenféle iskolai karácsonyokra még ajándékot is kellett venni. Szerencsére az orvosnál nem voltak túl sokan, és bár messze kellett parkolni (az automata most is rossz volt, és veszekedhettem egy sort a parkolási céggel) viszonylag gyorsan végeztünk. Doktor nénink is hosszasan hallgatózott, és a diagnózis nem volt tetszetős, a jobb oldalon csúnya elváltozás hangjait konstatálta, majd az éjjel felírt gyógyszereket jóváhagyva, kaptunk még egy kúpot éjszakára, és egy beutalót mellkas röntgenre. Valamint javasolta, hogy párologtassunk a szobában, és esetleg jó lenne egy sókristálylámpa is. Mindent a gyerekért szlogennel hazafelé menet vettem is egyet, komoly 2700 Ft-ért, és a pénzemért még egy jó tanácsot is kaptam az eladótól, akinek asztmás gyereke van, hogy Ő állati etetésre való sótéglákat rakott a gyerekszobába. Az este és az éjszaka viszonylag nyugisan telt, bár szorongva vártam a reggeli röntgent.

Röntgen I. december 17.

Reggel korán útnak indultunk, és elsőként érkeztünk a röntgen szoba elé. Olyan korán, hogy a diagnosztikus még ott sem volt. Mikor megjött beadtuk a papírokat, és vártunk, közben elmagyaráztam Nonónak, hogy nem kell félni és csak fényképet fognak készíteni a pocakjáról. Bementünk és némi közelharc árán, de levettem a polóját és feltettem az asztalra, mind a ketten kaptunk kis köténykét, majd kézfeltartás, pocakfixálás után el is készült a kép. Reméltem, hogy sikerült a felvétel, és nem kell ismételni. Hamarosan hozták is ki a leletet, és már az nem tetszett, hogy a hölgy nyomatékkal kérdezett rá, hogy mikor megyünk a dokihoz. Miután közöltem, hogy most indulunk, az jó felkiáltással a kezembe nyomta a papírt, amit rögtön szemügyre vettem, és igazán nem örültem annak, amit láttam. A papíron a következő szerepelt:

„Jobb oldalon a hilusból kiindulóan a szív-rekesz szögletig terjedõen gyermektenyérnyi területen inhomogén légszegénység látható. Hasonló elváltozás figyelhetõ meg bal oldalon szintén a hilushoz kapcsolódóan, kb. 3 x 5 cm-es kiterjedésben. A lateralis sinusokban számottevõ mennysiégû folyadék nem látható.

A szív alakja, nagysága szabályos.

Vélemény

Pnmeumonia l.u.”

Naívan még reménykedtem benne, hogy a kapott méregerősségű gyógyszer majd elég lesz minderre, és viszonylag nyugodtan, mentünk a doktor nénihez. Aki miután megkapta a leletet és elolvasta, leült és fejét ingatva közölte, hogy ennek a kezelését Ő nem tudja vállalni, mindenképpen be kell menni a kórházba. Be is telefonált és visszaadta a papírokat. Nagyon elkeseredtem, apcit a kocsiból hívtam, a melóhelyem még a rendelőből, hogy ne számítsanak rám az elkövetkezendő napokban. Bőgtem is egy sort míg Nonó tátott szájjal bámult rám. Aztán úgy döntöttem, hogy hazamegyünk előbb, összepakolok néhány cuccot, és eltökéltem, hogy megpróbálom megbeszélni az orvossal, hogy csak bejárósok legyünk. Anyukám teljesen összeomlott mikor hazaérve elmondtam neki a tényállást, és egyből sírva fakadt. Apci már otthon várt minket és a pakolás után indultunk is. Közben Nonót próbáltam felkészíteni arra, hogy mi vár ránk, persze egyelőre nem értett még belőle semmit. A belgyógyászaton elég hosszú ideig kellett várakoznunk mire bejutottunk, annak ellenére, hogy már vártak minket. Rövid állapot felmérés, és hallgatózás után az orvos kérte, hogy menjünk ki, amíg eldöntik, hogy helyben veszik e fel a lányzót, vagy másik telephelyre kell mennünk. Végül ez utóbbi mellett döntöttek lévén elég sok hányós hasmenéses lett felvéve az utóbbi időben. Tehát felcuccoltunk, közölték, hogy napi 1200 Ft-ért kaphatok helyet az anyaszálláson, de mivel van osztályról távozó anyuka, estére helyben kapok szállást. Mondtam az jó, mert nem hagyom egyedül a gyerkőcöt, semmi pénzért sem. A doktor bácsi nagyon aranyos volt, és ügyes is, mert vérvételt és kanül behelyezést egyetlen szúrásból sikerült megoldania. Nonó nagyon nem volt segítőkész, hárman kellett lefogjuk a művelethez. Alaposan kifáradt ezalatt, mert hamarosan álomba is szenderült. Ekkor már kezdhettem is a vége láthatatlannak tűnő unatkozást. Késő délután végre megtörténtek az elbocsájtások, és átköltözhettünk a végleges szobánkba, aminek a méretéről csak annyit, hogyha ketten bemennek, egy valakinek ki kell jönni. Nonó egész este azt hajtogatta, hogy menjünk haza, én meg csak azt, hogy nem lehet. Mivel feltankoltam játékokkal és rajz készlettel viszonylag jól elfoglalta magát az esti szuri + légzéskönnyítő puffig. Éjszaka viszonylag jól aludt, és a korábbi estékhez képest jóval kevesebbet köhögött.

Fülészet december 18.

A reggeli vizit után ami nem volt egy nagy szám, és nem is mondtak semmit, pedig a laborok megjöttek, fel kellett cuccolnunk átvonulnunk egy másik épületbe, a fülészhez. A várakozás még csak csak ment, de bent egyből ordítás kezdődött. Szerencsére nem talált semmi rendellenességet a doktornő.

Kicsit később megjött Beni és apuék, akik orthopédián voltak, mindegyikük egy kis időt eltöltött Nonóval, de hamarosan már mentek is tovább. A délelőtt egész gyorsan eltelt, hamar megjött az ebéd, amivel jól ráfáztam, történt ugyanis, hogy a gyerek kajáját az osztályra hozzák, de a szülőét meg egy másik épületbe, az étterembe. Nagyon jó kis ebédet kapott Nonó és azt hittem, hogy az enyém is az lesz. Tudni illik szuper rakott krumpli volt, egész ráállt a gyomrom, úgyhogy mikor a lányzó elaludt, átmentem az ebédemhez, ahol eléggé meglepődtem, mert nekem kelkáposzta főzelék jutott. Amit ebből megtanultam az az volt, hogy bármit kap a gyerek, ha az jól néz ki, a maradékot érdemes elfogyasztani.

Az esti menetrend úgy alakult ki, hogy amíg apci bent volt látogatni, addig én elrendeztem a saját fürdésemet és dolgaimat. Addig ők játszottak, beszélgettek, már amennyit Nonó hajlandó volt. A fürdőről és wc ről annyit, hogy szuper zár volt rajtuk, a kilincs olyan állapotban volt, hogy nem lehetett becsukni sem , nem hogy bezárni, mert kulcs az aztán nem volt hozzá.

Nonónak kellett volna pisit produkálni így nála szenvedtünk a bili használattal, de mindig úgy alakult, hogy nagydolog is jutott mellé. Alig tudtam kicselezni, hogy végre legyen egy leoltható adag, és ne kelljen a bilit a szobában tárolni.

A torok leoltás szerencsére egyszerűbb volt, bár sokkal zajosabb.

Nonó eleinte nagyon furcsállotta, hogy nem tudja használni a bal kezét szinte semmire, a kanül miatt, de aztán hozzászokott, szerencsére nem piszkálgatta. A 8 óránkénti antibiotikumot eléggé nem kedvelte, és mindig kellettünk hozzá hárman hogy be lehessen adni, pedig elméletileg nem fáj.

Ismét egy újabb év

2009-01-04T12:48:00.004+01:00

Elöl járóban csak annyit, hogy még élünk, persze épp hogy.......Remélem ez az év nem a betegség jegyében fog telni, nagyon remélem. Az elmúlt 4 hónap nagyon betett nekünk, a koronaként kijutott kétoldali tüdőgyulladással az élen.

Az ünnepek elég nyavajásan teltek kórházban :( , lesz róluk bővebb beszámoló is. Most hiány pótlás gyanánt dobok fel néhány képet, és egy kérést. Akinek van néha pár pillanata az gondoljon ránk, és küldjön pozitív energiát, vagy imádkozzon, hogy Csipike mihamarabb egészséges legyen. Köszönöm!!!Karácsonyi ajándék bontogatás

Tesók békésen boldogan

Csipike a mi gyönyörűségünk

Mire jó a karácsonyfa dísz? Hát boának!!! (bal kézfejen a kanül helye bekötve)

A mikulás bent járt a bölcsiben

Mikulás

2008-12-08T10:27:00.002+01:00

Továbbra is gyorsan peregnek a napok. Csipike épp bölcsiben, ki tudja mennyi ideig. Voltunk homeopátiás dokinál, reménykedem, hogy egy kicsit megerősödik. Bár még mindig nincs tökéletes állapotban. A mikulás buli nagyon jól sikerült a bölcsiben, a fotók már kevésbé jól. Igyekszem feltenni őket mielőbb.
Otthon Csipike kitért a hitéből amikor a csizmáját az ablakpárkányra készültünk tenni, olyan hisztit vágott le, hogy ihaj.... Ezért reggelre meg is kapta a jól megérdemelt virgácsot, a csoki mikulások mellé. De semmi nagy extázist nem produkált.
Tegnap este repülni tanult székestül, és egészen a konyhaszekrény ajtajáig jutott, aminek fejjel érkezett, szerencsére alacsony kezdősebességgel és magassággal rendelkezett, így komolyabb károsodás nélkül, némi sírással kísérve megúszta az eseményt.
Jelentem már 14 foggal büszkélkedünk és továbbra is úton van 2 darab, jó lenne már túljutni a fogzáson mert ez az állandóan gyulladásban lévő íny, vonzza a mindenféle bacikat és vírusokat, a legyengült szervezethez.
A héten megyünk vérvételre, már előre félek hogy mit fog rendezni, persze csak akkor megyünk ha addig egészséges marad.

Skarlát ?!

2008-11-26T10:54:00.001+01:00

Most épp ez tart frászban, hőfok a szokott, pöttyök a hajlatokban, a múltkori másnak vélt talphámlás úgy látszik előbújnak a tünetek . Meddig mehet ez így tovább????????
Nem tudom meddig bírom idegekkel!!!!!!!!!!!!!

40 fok

2008-11-11T17:00:00.002+01:00

Persze nem árnyékban, nem napon és nem is arról van szó, hogy egy hegyesszög lenne a tartalma az igen csak hosszúra nyúlt kihagyás utáni első bejegyzésnek. Természetesen testhőmérsékletet jelent a cím, aminek ugyebár nem örülünk túlzott mértékben. Az elmúlt hetek másról sem szóltak, csak mindenféle betegségről, és mi csajok mind beleestünk a szórásba.
Fura módon Domi is alaposan kivette a részét a betegeskedésből, 3 hetet töltött itthon, egy randa hörghuruttal és felső légúti nyavajával, amire kétféle antibiotikumot is kapott.
Aztán Nonó egyikből a másikba mászott és hiába hagytam itthon már egészségesen az őszi szünet alatt hogy teljesen megerősödjön, a múlt heti bölcsi után most újra itthon nyomja az ágyat, igazi markáns tünet nélkül a láztól eltekintve. Torok leoltás ma megtörtént, doktornéni nem szorgalmazta az antibiót, lévén az elmúlt két hónap alatt 3 vagy talán 4 fajtát is megkajált már a csajszika. Úgyhogy péntekig marad a homeopátiás Angin Heel, és elkezdünk egy Broncho Vaxon om kúrát. Továbbá az amúgy felesleges bökdösés ellenes doktornéni, felvetette, annak a lehetőségét hogy mit szólnánk egy nem kötelező védőoltáshoz, lévén ez már nem tartozik a normális kategóriába amit az elmúlt időszakban műveltünk betegség terén. Szóval napirendre került a Prevenar vakcina beadatása. Még rágódunk, de az a helyzet hogy nem nagyon bírom nézni a Csipikét amikor annyira elesett a láztól, hogy csak nyafogni képes. Arról nem is beszélve, hogy az éjszakai alvás elég felejtős, és így dolgozni, odafigyelni, vezetni, gyereket hurcolni eléggé strapás. Kezdek zombi közeli állapotba kerülni.
Ami engem illet, itt is akad idegborzoló helyzet, lévén a múltkori véradásnak köszönhetően, kiszűrtek valamit a véremből, és ennek alaposan utána kell járni, szóval várok egy vizsgálati eredményt, ami még legalább 2-3 hét, és buzgón imádkozom hogy ne találjanak semmit. Rohadtul féltem Csipikét egy esetleges fertőzés lehetőségétől.
Melóhely elég húzós, van mit tanulni, rengeteg odafigyelést, és tanulást igényel ez a munkakör, mindazon által nagyon érdekes és élvezem a vele való foglalkozást, és azt hiszem ez sokat számít. Most ennyi, igyekszem nem ilyen sok időt kihagyni.....

Utólagos képek lovaglásról

2008-10-26T17:50:00.000+01:00

Dögrovás

2008-10-20T15:27:00.003+02:00

Hát nem gondoltam volna, hogy odajutunk hogy a bölcsőde egyenlővé tehető a betegséggel. Hiába minden vitamin pumpálásnak, és homeopátiának, Csipike ismét otthon van, és marad is egy darabig. Először úgy tűnt végre kilábalunk a takonykórból, ehelyett belegyalogoltunk a hörghurutba is. Mivel első pillanatban a testhő csak 37,x volt arra gondoltam hogy itt van megjött a bárányhimlő, de kora délelőttre, beköszöntött a Csipikéhez méltó 39,x fog, ami rettegéssel tölt el abból a szempontból, hogy akár egy tüdőgyulladás is bejátszhat. Aminek nem örülnénk egyáltalán. Reménykedem, hogy nem ez leselkedik a háttérben. Ha szerdán is lázas lesz, ismét megyünk a dokinénihez hallgatózásra, addig is otthon fertőzik egymást a lányok, lévén Dominak hosszított őszi szünetben van része.
Tegnap erdőjárást szerveztünk, hogy Domi is legyen friss, tiszta levegőn, hiszen egy beteg tüdőnek ez a lehető legjobb ajándék. Az üveghutához mentünk, ahol a múltkori esőnek köszönhetően, minden tele volt az erdei állatok lábnyomaival, apci nagy nagy örömére. Még egy vadat is sikerült felriasztanunk, és figyeltünk erősen hogy meg látjuk e. De nem bújt elő. Apci állítása szerint szarvas volt. Az erdő gyönyörű volt, és szerencsére nem sok emberrel találkoztunk, a lányok gyűjtöttek gesztenyét, és makkot. Én pedig végre készítettem néhány fotót. Remélem lett egy két jó is közülük,mert még nem sikerült visszanézni őket.

Pár kép egy kirándulásról

2008-10-19T17:40:00.000+02:00

"Unalmas" hétköznapok

2008-10-16T09:31:00.002+02:00

Persze sosincs ilyen nap, mert mindig történik valami.
A múlt hét kicsit sem volt pihentetős, Csipike benyalt valami hólyagos torok vírust, némi takonnyal és köhögéssel spékelve, ennek ellenére mivel láza nem volt, a kedélye jó volt a bölcsiorvos nem tiltotta ki, szóval nem szakadt meg a minden napok rutinja, és nem kezdtünk el leszokni a bölcsődéről. A pénteket azért otthon töltötte, hogy egy kicsit összeszedje magát.
A szombat egyenlő volt a rohanással, mivel apci szülinapját tartottuk, az egész délelőtt főzéssel, sütéssel, takarítással, és rendrakással telt. A délután meg nyugis beszélgetéssel a kerben, már amennyire nyugis lehetett ez 9 gyerek csibészkedése közepette.
Vasárnap a papáéknál lógattuk a lábunkat, kicsit sétáltunk volt ló nézés, és kutya keresés, és sok sok idő a jó levegőn.
Hétfőtől ismét csatasorba álltunk és mindenki ment a dolgozójába, kedden nagy esemény történt az életemben, először szántam rá magam arra hogy vért adjak. Nagyon féltem, már nem magától a véradástól, hanem attól, hogy beájulok, illetve hogy beheged e a vénám, ez utóbbítól nem véletlenül tartottam. Elég sokáig kellett szorongatni a sebet, és még két órával később mikor levettem a bucit akkor is megrepedt a bőr, szerencsére csak az. De elég rossz érzés volt. Majd küldik az eredményeket, mivel kértem értesítést. Azért büszke vagyok magamra, igaz hogy most olyan vagyok mint egy holdkóros, és állandóan tudnék aludni.
Tegnap Domi megadta magát a hörghurutnak, az iskolaorvos azonnal hazaparancsolta, némi augmentin kíséretében, úgyhogy most szabadon nézheti a tv-t egész nap, és nem szól rá senki. Bár lehet hogy még fel sem kelt, ha már egyszer nyugalom van és alhat amíg akar.
Csipike a hét első két napján és ma is sírás mentesen haladt be a csoportba, ami elég ígéretesnek tűnik arra nézve hogy a beszokás lassan tényleg lezajlik. Sőt van hogy délután már mondja hogy jó volt a bölcsi.
Mostanában nincs időm fotózni, és késztetést sem érzek igazán, pedig ilyenkor ősszel annyira szép a természet, nem is értem hogy mi szállt rám, tegnap is olyan búval b...t voltam, az a tipikus semmihez nincs kedvem és hagyjatok békén típusú cucc. Útálom ezt!!!!!

Vegyes felvágott

2008-10-01T08:31:00.002+02:00

Az elmúlt napok elég zűrösre sikerültek, kezdődött azzal, hogy Csipike péntek éjjelre belázasodott ennek örömére a szombati napon csak nyűglődés volt, de abból nem volt hiány. A szokásos lázcsillapításon kívül, némi oscillococcimum volt még a tarsolyban, mert elkutyultam valahová a homeopátiás könyvem, hogy kereshettem volna valami más cuccot is.
Vasárnap nap közben, nem volt lázas így elmentünk egy kicsit együtt ismerősökkel egy horgásztóhoz, ami nagyon jó volt, mert végre mindenki a jó levegőn volt. Viszont estére visszatért a láz, így nagyon dilemmáztam az bölcsibe menetelen, végül a hétfő reggeli hőemelkedésnek köszönhetően Csipike otthon maradt, és a papát rászedtem hogy vigye el a sóbarlangba, kicsit rásegítendő az immunrendszer hatékonyságára.
Aztán jött a berni pásztor mizéria, és keverés kavarás, ami most megoldottnak látszik, de nem tudom hogy végül hogyan fog alakulni. Szegény kutyus annyira bizonytalan, remélem gyorsan rájön hogy csak a Szilviékre számíthat. Hozzánk hiába jön, csak nehéz visszafogni magam, hogy nem szóljak hozzá, ne etessem. Remélem azt is hogy Jánosék nem lesznek vele durvák, hogy ismét széttúrta a kerítésüket és visszaült a telkükre.
Csipike a három napos szünetnek köszönhetően, tegnap is és ma is sírva ment be a csoportba, de a tegnapi tapasztalat alapján bizakodom hogy ma is jól fogja érezni magát.

Nyugalom a bölcsiben

2008-09-24T11:15:00.002+02:00

Szépen lassan beszokik Csipike a bölcsibe, legalábbis ma reggel így gondoltam, amikor csodák csodájára nem volt bömbölés a csoportba menet. Történhetett ez azért, mert ma végre olyan korán sikerült odaérni, hogy több gyermek is éppen öltözködésben és búcsúzkodásban volt drága anyukájával. Csipike ezen nagyon elámult, csak figyelte a többieket, és eszébe sem jutott, hogy a szokásos reggeli pityergését előadja mikor kézen fogva elindult a mindig mosolygós Éva nénivel. Pedig reggel már öltözéskor, és az autóban is kijelentette, hogy - Nem bölcsibe, nem bölcsibe!
Eddig mire odaértünk, már minden gyerek bent volt a szobában, így Őkelme azt gondolhatta, hogy Ők ott "teremnek" és nem pedig hozzák őket. Most láthatta, hogy másnak sem könnyebb, és jobb a dolga, még sem sír.
Amúgy nagyon meg lett dicsérve tegnap délután, és ma reggel is, hogy nagyon jó gyerek, és megeszik mindent, (csak lassan ) de hát ezt én ráírtam a tájékoztató lapjára, sőt el is mondtam jó pár alkalommal. Amit észrevettem hogy mikor megyek érte, mindig nagyon éhes, hogy ez mitől lehet, ha jól eszik, nem igazán tudom, de tegnap is hazáig műzli szeletet majszolt, majd nyuszi pufit kért, aztán almát, és végül jól be is vacsorázott. Szinte folyamatosan evett fürdésig. Na nem sajnálom tőle, hiszen van mit felszednie, a multkori betegség után, csak kicsit meglepőnek találom.
Az éjszakák megint érdekesen alakulnak, tegnap előtt a saját ágyában aludt végig, most éjjel át kellett hoznom, és nem is tudott visszaaludni, többször felébresztett, bezzeg reggel (6.20) ment volna az alvás, de akkor meg már fel kellett kelni sajnos. Ilyenkor nagyon sajnálom szegénykét, hogy nem alhat addig amíg szeretne :(

Szombati rohangászás

2008-09-20T16:53:00.004+02:00

Arra gondoltam, hogy az Örökség fesztivál keretében, csinálunk valami közös programot ma, de sosem úgy jönnek össze a dolgok ahogy azt én elképzeltem (bár gondolom vagyunk még így páran) . Kinéztem, hogy ma délelőtt lesz Aranyalma színházi előadás kicsiknek, a várárokban, gondoltam milyen jó kis program, a lányok élvezni fogják, mert Beninek randija volt délelőttre megbeszélve. Erre Domi kiverte a hisztit hogy nem akar jönni, és addig manipulált mindennel (köröm vágás, öltözés, zokni húzás) hogy rávágtam az ajtót és be is zártam, majd itthon hagytuk. Végül Beni velünk jött, és Pankát is magával hozta az előadásra, ami tényleg kicsiknek való volt, így gyorsan távoztak is :))) De azért kint a sétatéren találkoztunk és majszoltak ők is egy kis kürtös kalácsot Csipikééből.
Kint a sétatéren épp orvoskari gyólyaavató volt, jót nevettünk rajtuk. Nagyon ötletes volt, egy székhez hozzáerősítettek két oldalra két csövet, amit lábnak mintáztak, a széken ült egy lány kitömött hasat képezve magán valami textilből, és az összes gólyának át kellett másznia a szék alatt, ahol szemben egy maszkos beöltözött medikus várta, majd a "szülésznők" adtak rájuk szemetes zsákból készült pelenkát és így fel kellett sorakozzanak a téren egymás mellett.
Dél körül aztán miután jól kifagytunk hazafuvaroztuk Pankát, és úgy jöttünk haza, persze már késésben voltunk, mert Dominak 13.30 ra be kellett mennie a kultúrházba, úgyhogy rohanás mód, 3-an főztünk felváltva szilvás gombócot, vasaltam, teregettem, Nonót hurcoltam be a kocsiból ahol elaludt, Domit hajtottam hogy egyen és öltözzön, majd rohantam vele vissza a városba. Majd haza, Benit zargatni, Nonót öltöztetni és irány vissza mert neki 14.30 ra kellett menni. Végre 3-kor felkerültek a buszra és elindultak, Bicsérdre valamint Somogyapátiba ki ki a maga csoportjával a maga műsorával szüretibálozni.
Csipikével hazaértünk és neki álltunk romeltakarítani ami beletelt vagy egy órába, és most olyan vagyok mint a mosott k@k@ .
A nagyok nem tudom mikor jönnek meg, mert érkezés után még egy kötelező koncert lesz a műv házban, és utána este 10 től táncház. Szóval ki tudja mikor lesz lehetőség a pihenésre, de tuti hogy holnap délelőtt ki nem teszem a lábam itthonról.

Eltelt egy hét a bölcsiben

2008-09-19T20:50:00.001+02:00

Nonó ma egész jól viselte a bent töltött időt. Reggel már itthon rá rá tört a nyafoghatnék, hiába értelmes gyerek, tudja már a dörgést. Amikor bekísértem a szobába most is sírt, viszont délután azt mondták hogy viszonylag nyugodt volt és, hogy nagyon ügyesen megette az ebédjét egyedül, az összeset , és minden nagyobb gond nélkül elaludt, és az uzsit is szépen elfogyasztotta. Annak végére meg már oda is értem, és csengettem, nagyon boldog és nyugodt volt amikor jött kifelé. Szóval alakulnak a dolgok, de hétfőre visszaesést jósoltak, ami nem csoda ha belegondolunk, hogy két napot megint csak itthon tölt.

Viszont ami nem túl jó, hogy éjszaka már csak nálunk hajlandó aludni a lányzó. Hiába valahogy pótolni kell a távol töltött időt, és nincs szívem erőltetni a különlétet, legalább is addig míg be nem szokik a bölcsibe.

Negyedik nap a bölcsiben

2008-09-18T16:48:00.001+02:00

Még mindig nagyon küzdünk. Nonónak reggel nincs hangja, annyira oda vannak a hangszálai a sok sírástól. Tegnap reggel már amikor meglátta hogy hol parkolok le ( a bölcsinél a piros autó mögött) már akkor elkezdett sírni. Aztán hullámokban, hogy sírt egy pár pillanatig, hol nem. Mikor be kellett menni a szobába úgy tépték le rólam mert nem akart elengedni. Ennek örömére tiszta stresszben voltam, délkörül az alvás időben, hogy elalszik vagy nem. De Ő volt az első aki elaludt és ebből adódóan az első is aki felkelt. Siettem hogy odaérjek mire felébred, de már fent volt és épp a szandiját húzta a lábára, egyetlen nyikk nélkül, és teljesen nyugodt állapotban (én meg már fel voltam készülve arra, hogy bömbölni fog, ha nem lát meg abban a pillanatban ahogy kinyílik a csípája) persze nagyon megörült amikor észrevett és már szaladt is hozzám. Délelőtt sokszor sírdogált tegnap is, de talán lassan jobb lesz.

Harmadik nap a bölcsiben

2008-09-17T16:46:00.000+02:00

Csipike ma állítólag egy kicsit nyugodtabb volt, bár így is sokat sírt, nem is értem, hogy tud sírni mikor beszélni már nincs hangja szegénynek. Ma már reggel sírva ment be a terembe, és amikor áttelefonáltam fél óra múlva, akkor is hallottam a telefonon keresztül hogy sír, aztán volt egy kis csend, mert nyitva hagyta valaki a szoba ajtót és kijött felkutatni a dadus nénit , aki azt mondja hogyha csak vele foglalkozna (ha lenne rá mód) akkor nem sírna, de hát reggel egyedül van a 8 pici gyerek minden gondjára bajára. Ma már ott is ebédelt a lányzó, kicsit megzsarolták nem nagyon akart enni, erre mondták neki, hogy mire megeszi a tökfőzeléket anya itt lesz. Na erre egyből eldobta (szó szerint) a nyuszit cumit és elkezdte belapátolni az ebédet egyetlen nyikk nélkül. folyt köv.... holnap

Második nap a bölcsiben

2008-09-16T13:26:00.007+02:00

Csipike mesél:

Ma hajnalban felébredtem, és amikor meggyőződtem róla hogy mindenki még az igazak álmát alussza, gondoltam meglepem a anyucikát, azzal hogy mellé mászom az ágyába. Viszont én lepődtem inkább meg, amikor Ő nyitott szemmel nézett rám , miután beléptem a szobaajtón, és felvett az ágyba. Ezt alaposan meg is háláltam olyan nyugodt alvással, hogy egyszer csak valami nagyon hidegre ébredtem. Hát bepisiltem, és úszott az egész ágy, anya is hirtelen ébredt, az én nyafogásomra és egyből elcibált a wc-re, ahol a maradék folyadék immár a megfelelő helyre távozhatott.
Ezután nagyon fáztam, és gyorsan ellenkezés nélkül öltöztem, amikor anya megkérdezte hogy megyünk e a bölcsibe, természetesen igennel feleltem, mert nagyon érdekes játékok és gyerekek vannak ott. Úgyhogy anya még pizsiben téblábolt, amikor én már a lépcső tetejénél állva, teljes menet felszerelésben vártam Őt hogy mikor indulunk már végre. Ez egy kicsit csúszott, mert kiderült hogy nem ártana enni és inni valamit, mert ma még nem kapok ott reggelit. Miután jóízűen letoltam a májkrémes kenyeret és a teát, cirka 30 perc alatt, végre tényleg indulásra szánta el magát anyu is.
Még találkoztunk Bálint anyukájával némi technikai dolog megbeszélése kapcsán ( ma végre megjött futárral a kenyérsütő 1 hónappal ezelőttre ígért lapátja, amit valakinek személyesen át kellett venni és ki kellett fizetni ( megj. anya)), majd indultunk is. A bölcsi előtt nagyon jó kedvemben voltam, sőt még bent is. Megmutattam, hogy hol van a szekrényem:
Aztán anyu elvitt pisilni, majd átöltöztünk, bekerültek a gumik a hajamba, és én magam csengethettem a dadus néninek hogy jöjjön ki elém a szobából. Közben búcsú pusziztunk anyucival, és elmondta hogy mikor jön értem. Nagyon izgatott lettem, amikor kitódult Éva nénivel a sok gyerek, Ő az ölébe vett és maga előtt terelve a többieket bevitt a csoport szobába. Közben anya bement a vezető néni irodájába és az adataimat egyeztették. Nagyon érdekes volt a csoportban, de egyszer csak valamiért szomorú lettem, és elkezdtem sírni. Nagyon hiányzott az anyukám, hiába a sok gyerek, a sok játék, nekem nagyon fontos hogy a közelemben tudjam anyucit. Ezt muszáj volt tudtára adnom a dadusnéninek, úgyhogy jó hangosan nekiálltam sírni, hatalmas könnyekkel is mutatva szomorúságomat. Akkor persze egyből próbáltak vigasztalni, de gondoltam , hogy hátha láthatom anyut, ha azt mondom hogy pisilni kell, mert akkor ki lehet menni a szobából, és ki is mentünk , de anyu nem volt ott :( persze a dadusnéni rá akart ültetni a wc-re de nem engedtem, elvégre nem is kellett pisilnom. Ezen Ő nagyon csodálkozott, de nem erőltetett, inkább visszavitt a csoportba. Néha megfeledkeztem róla , hogy szomorú vagyok, főleg ha valami érdekes játékot mutattak, de nem sokáig, és amikor eszembe jutott, akkor rögvest megmutattam mindenkinek mennyire tudok búsulni.
Nem is értem a többieket, hogy hogy Ők nem sírnak, csak néha látom a nálam jóval kisebb Dórikát egy kicsit szomorkodni, de rajta kívül mindenki játszik és mosolyog. Nekik nem hiányzik az anyucikájuk ????????
Amikor a másik Éva néni is megérkezett, egy kicsit jobb lett a hangulatom, és ettem is egy kis gyümölcsöt, de anyunak nem mondtam, meg hogy mi volt az. Aztán egyszer csak Éva néni mondta hogy anyuci már jön erre felé, akkor aztán figyeltem hogy hol lehet már, de mikor csak nem nyitott be, ismét elkeseredtem. Egyszer csak csöngettek, és ott állt anyuci az ajtó előtt és belevakuzott a szemembe.
Nem is értem hogy minek kell megörökíteni, hogy így szenved valaki, anyu, anyu ejnye bejnye.... Aztán persze már örültem, hogy hozzábújhattam újra, és nagyon jó volt vele lenni. Hát ilyen volt a mai napom a bölcsiben, és holnap is megyek, és azt ígértem anyucinak, hogy nem fogok ennyit sírni. Hát majd meglátjuk....

Első nap a bölcsiben

2008-09-15T14:35:00.003+02:00

Ma reggel már horror időben indultunk, hogy minden gyerek a megfelelő időben a megfelelő helyen legyen. A nagyok kipaterolása után a gyerekorvos felé vettük az irányt, aki még egyszer szemügyre vette a lányt, és kiállította a közösségbe mehet igazolást. Ezután vettünk reggelit, és beállítottunk a bölcsibe, ahol az öltözőben utolért majd leelőzött egy kisfiú (Patrik) minket a terembe menet. A közösen töltött percek, teljesen normálisan teltek, Csipike evett barackot, játszott a játékokkal, összeveszett egy kislánnyal (Lilike) aki elvette tőle a játékát, de aztán....
Bevallom nagyon elszúrtam a mai napot, ugyanis Nonóval már 3. alkalommal voltunk bent, és mindig vele is maradtam, másodszor egy órányi közös játék után közöltem szándékom a távozásra, amit persze zokon vett, és hatalmas a bömbölésbe kezdett, harmadrészt pedig elfelejtettem felvilágosítani a dadákat, arról, hogy a szekrénybe tettem a nyugtató kellékeket. Ezen hibák eredményeként Nonó végig ordított 50 percet , rövidke szünettel, és jelenleg, olyan rekedt a hangja mint egy repedt fazéknak. Hiába nehéz az elválás, de ha ilyen sírások lesznek, engem is jobban meg fog viselni, azt meg a gyerek is érzi és egy horror lesz az egész.
Az egyetlen pozitívum, hogy arra a kérdésre, hogy holnap megyünk e bölcsibe, a válasz határozott igen volt. Bár az ugye nem fogsz sírni, kérdés semmilyen válasszal nem gazdagodott, nincs mit tenni próba cseresznye.
A holnapi stratégia:
1. nem megyek a játszó szobába, hanem az öltözőben búcsúzunk,
2. útközben megbeszéljük hogy nem leszek vele, és
3. kellékekkel a kézben adom át a dadusnak.
4. Valamint buzgón imádkozom, hogy mindez beváljon

Káosz minden szinten

2008-09-11T12:57:00.003+02:00

Ismét elmaradtam az írással, de majd egyszer igérem rendes leszek, és gyakran fogok jelentkezni. A nagy helyzet az, hogy kissé összecsaptak a hullámok a fejünk felett. Csipike ismét beteg lett, szinte fel sem gyógyult a multkoriból. Drága mamikám visszatért a teremtőhöz, és a temetés elé, még egy eskövő is bejátszott. Egy kicsit sok volt a "jóból". De majd rendeződünk.
Csipike erőteljesen lábadozik, ez az első nap, hogy lázcsillapító nélkül van, de nagyon le van gyengülve. Ma pl. ebédnél közölte hogy fáj a keze, mindezt az után hogy kb 10 kanálnyi levest felemelt vele a szájához. Édes szívem, meg tudnám zabálni ilyenkor. Remélem gyorsan sikerül regenerálódnia, mert nagyon megcsúsztunk a bölcsis beszoktatással, és nem tudom hogy meddig tűrik az állandó szabadságolt állapotom a munkahelyen. Nagyon várja már a bölcsit amúgy, mindig emlegeti, hogy "csúszda" meg "gyerekek".
A nagyok jól viselték az első iskola hetet, szavam sem lehet rájuk, egyelőre még szorgalmuk is van valamennyi, kár hogy hamar elveszti újdonságát a dolog. Ma Benihez megyek szülőire, nagyon kiváncsi vagyok milyen lesz........

Grétinek

2008-08-28T11:30:00.002+02:00

Köszönjük a jókívánságokat! Mi is zökkenő mentes suli kezdést kívánunk a nagyoknak, főleg Lívinek, aki szintén új suliban kezd.

Grétinek

2008-08-28T11:30:00.001+02:00

Köszönjük a jókívánságokat! Mi is zökkenő mentes suli kezdést kívánunk a nagyoknak, főleg Lívinek, aki szintén új suliban kezd.

Helyzet jelentés

2008-08-25T21:13:00.001+02:00

A hétvégi bajt nem csak a fogak okozták :(((( sajnos. Ronda tüszős mandulagyulladás állt a háttérben, némi savós középfüllel megspékelve. Ez pedig eléggé mélyre nyomta a hangulatot itthon, egészen addig míg vasárnap este fény derült a turpisságra. Érdekes vasárnapunk volt, hisztivel nem evéssel, református misével, és bogárral beültetett füllel társítva.
Beninek véget ért a gólyatábor, ahol hála az égieknek nagyon jól érezte magát, attól eltekintve, hogy egy bogár belerepült a fülébe és nem is távozott onnan magától. Én megpróbáltam kiszedni de nem sikerült, így a két szélső gyereket összeszedve megindultunk az ügyeletes intézmények felé. Az első állomás a belgyógyászat volt, hogy biztosan tudjuk, nem a tüdejével van gondja Csipikének. Itt mindjárt kiderültek dolgok, még a fülébe is belenézett a doktorbácsi, és kérte hogy mindenképp látogassunk meg egy fülészetet, mondtuk hogy nem gond, mert oda is indultunk a másik gyerek miatt. A második állomás tehát a fülészet volt, ahol egy hulladék taknyos ( valószínű allergiás) doki "bácsi" gyorsan megszabadította Benit a bogarától, majd némi tortúra után Nonó füleit is megszemlélte, majd közölte hogy teljesen jó gyógyszert írt fel a kolléga. Ezek után már csak az ügyeletes gyógyszertár megtalálása okozott némi fejtörést, de simán vettük az akadályt. A fájdalomcsillapítónak köszönhetően, végre nyugalmasabb éjszakák köszöntöttek ránk.

Vacakul

2008-08-22T18:12:00.004+02:00

Nonó pár napja nincs túl jó bőrben:( Először a hét elején kiderült hogy kötőhártya gyulladása van, ronda gennyes fajta, valószínű hogy homokozóból szerezte, de hogy melyikből nem tudni. Aztán már tegnap reggel is vacakul ébredt, meg ma is, de a mai rendezése iszony. Folyamatosan nyűglődik, valószínű hogy begerjedtek a szemfogai, egyszerűen minden baja van szegénynek. Hascsikarás, fülfájás, fogfájás, rekedtség, a szeme sem javul, szóval kész roncs. Nyafogás és sírás, ebből áll ki a nap, ma már kapott homeos cuccot, nurofent, dentinoxot sőt még normafloret is. Csak remélni merem, hogy ebben a legyengült állapotában, nem találja meg semmi vírus vagy baci.

Beni ma kezdte ismerkedését a középiskolával, lévén beindult a gólyatábor, remélem talál olyan gyerkőcöt akit a szívébe tud zárni, és a barátja lehet. Csak azért aggódom, mert Ő mindig az egy barátos típusba tartozott már ovis korában is. Nagyon izgult már tegnap este , szóval remélem jól telik majd ez a hétvége az új osztálytársakkal.

15

2008-08-21T22:00:00.006+02:00

Drága Bogyókám!

Nagyon boldog születésnapot kívánok neked!

Félévesen Nonó és Beni egymás mellett.

Domival

ElsőskéntBallagáskor most júniusban

Szobatisztaság 2.4

2008-08-20T16:50:00.004+02:00

A helyzet az, hogy Csipike fontos lépéseket tett ez ügyben. Mindezt azzal a nappal kezdődően, hogy megnyugtattak a téren, hogy a bölcsiben nem fogják ráerőltetni a pelenkát, ha nem tökéletes ebbéli képessége. Tehát ettől a pillanattól kezdve, hogy bennem már nem volt feszkó, Ő is rászokott arra hogy jelezze biológiai szükségleteit. Egyik pillanatról a másikra, egészen hihetetlenül oldódott meg a dolog. Jó magam leszoktam arról hogy kérdezgessem kell e pisilni vagy sem, Ő ezzel egy időben rászokott arra, hogy szóljon amint ilyen igénye merül fel.

Nagy nagy gratuláció neki!!!!

Nyaralás

2008-08-20T16:15:00.002+02:00

Csak pár szóban mert el vagyok maradva. Egészen jól sikerült a nyaralás, viszonylag jól toleráltuk egymást ilyen sokan, ilyen kis házban 10 napon keresztül. Sajnos a strand elég vacak volt, mivel nem volt kövezve, tiszta iszap volt a part, még a bejáró után is, nem beszélve az állandó tömegről, és a nem éppen legmelegebb vízről. Nonó nem sokat időzött benne, és a kerti pancsolóban sem, mert hamar bekoszolódott és hideg maradt a vize is. Szóval nem a pancsolásról szólt a nyaralás.
Volt egy klassz vonat vonat hajó oda-, és egy vonat vonat visszautunk Badacsony és Fenyves alsó között. Persze a fiúknak csak azért kellett ez az utazás hogy közelebbről is találkozzanak a "szürke baráttal" emiatt nem sok látványban volt részünk.
Aztán volt egy eső napos Keszthely kirándulás, ahol az afrikai trófeákat és egy modell vasút kiállítást tekintettünk meg, egy vadonatúj épületben.
A többi időt a parton, a háznál és környező utcákban töltöttük, Nonó és Bálint minden nap bicajoztak, és alaposan szemügyre vették egymás szobatisztasági törekvéseit, aminek nagyon fontos eredménye is született.

FOTÓK

Sajnos nem vagyok elégedett a fotókkal nem igazán lettek jók, már a gépem képességeit is kétségbe vonom :(

Nyári szünet

2008-07-30T09:34:00.002+02:00

Nem tudom mikor jutok legközelebb a bloghoz, lévén ha minden jól megy, szombattól a Balatonon töltjük az időt, ami remélhetőleg hasonlóan szuper lesz a mostanihoz.
Bár a technika ördöge már piszkálódik, mivel a toyota épp a szerelőnél figyel, csak remélni merem hogy nem több százezerbe kerül a javítás, na és az sem mindegy hogy mikorra lesz kész...

Merenye

2008-07-30T09:23:00.002+02:00

Vasárnap édes nyugalomban, egy tó parton töltöttük az időt, bár a (nagy) fiúk nem fogtak semmit. A (kicsik) elég sok kárászt zsákmányoltak. Nonó nagy figyelemmel kísérte a horgok eltávolítását. A nagy melegből nem sokat éreztünk, mivel igen erős szél fújt, így Csipike is egész nap hosszú nadrágban volt.

Egy lépés előre kettő hátra

2008-07-30T09:17:00.002+02:00

Talán ez jellemezné leginkább a szobatisztaság felé tartásunkat. Csipike nem remekel, talán én is tehetek róla, mivel volt olyan nap amit pelenkában volt kénytelen tölteni. Tegnap előtt például teljesen összepisilte az ágyunkat a délutáni alvás alatt, moshattam mindent, igaz hogy nem szokványos alvás volt, mivel nagyon nehezen és sokára aludt el. Aztán tegnap is több helyre odacsurgatott. Kicsit elszontyolodtam, bár tudom hogy ezt nem lehet siettetni.

Eső eső eső

2008-07-30T09:12:00.001+02:00

Az egész múlt hét szinte semmi másról sem szólt. Nem igazán lehetett kimozdulni, de azért próbálkoztunk, íme:

Palacsinta

2008-07-21T16:53:00.002+02:00

Ha valaki nem tudná, hogyan kell nutellás palacsintát enni, palacsinta nélkül itt megtekintheti :)))

Mese mese mátka

2008-07-21T16:51:00.001+02:00

Nonó mesél, kinyitja a könyvet és lapoz:
-hoj vót , hoj vót, kisjány, este, sötét, csip csöp eső, alma, fuss el véje!

Eredmény hirdetés

2008-07-21T16:48:00.003+02:00

Szóval 66,7 % os teljesítményt sikerült elérni a nappali alvás alatti szárazság terén. Magyarán 3 alvásból 2x szárazon kelt Csipike, a harmadik is csak azért lett nedves mert, nem kaptam ki időben az ágyból amikor elkezdett ficeregni mocorogni ébredés után.
Sőt ma sas szememnek köszönhetően a nagy dolog is megfelelő helyen landolt, SZUPEEEEEEEEEERRRRRRRRRRRRR!!!!!

Szobatisztaság

2008-07-19T13:13:00.002+02:00

Fontos állomás a gyermek fejlődésében a fent említett szó, főleg ha a gyermek hamarosan egy közösség tagjává kénytelen válni, és nem kívánja pelenkába zsúfoltan tölteni napjait. Nonóval most ott tartunk, hogy kérésre szinte bármikor, ráül a bilire és produkál is bele. Tehát ha naponta kb 10x megkérjük hogy üljön a bilire, akkor jó esély van arra hogy nem pisil be. De ezzel azt vettem észre nem segítjük az önálló felismerést a részéről, szóval ha a nagyok nem figyelnek, amikor nem vagyok ott, akkor simán pisil bárhova, anélkül hogy szólt volna előre.
Tegnap a délután alvás előtt megpisiltettem, majd kapta a pelust, aztán mikor felkelt egyből biliztünk, és a pelus üres volt, szóval most nagy próba zajlik. Pelus nélkül raktam le az imént, csak némi plusz törölközöt tettem alá, kíváncsian várom a fejleményeket.
A nagy dologgal még több probléma sejlik elő, lévén azt az elmúlt napokban kizárólag csak a bugyiba intézte el, és még utána sem szólt hogy kánya van.

Bálint mentes napok

2008-07-19T13:02:00.003+02:00

Már egy ideje fent említett napok zajlanak, persze nem saját szándékunktól vezérelten, szomszéd Bálintékkal pont akkor lenne időnk találkozni, amikor épp Ők indulnak valahova. Keresztanyus Bálinték pedig a karantén boldog napjait töltik, és apci azt mondta hogy meg ne próbáljunk találkozni velük mert irgum burgum lesz. Ehhez persze hozzátartozik, hogy az Alföldön épp bárnyhimlő láz tombolt amikor ott voltak, úgyhogy jövő hét keddig bármi megeshet. Reméljük azért hogy nem fognak előjönni azok a bizonyos bárányok, mert akkor a közös nyaralás is blokád alá kerülhet. Mondjuk azt nem értem hogy miért? mert a bárányok el vannak úgyis ha csak a füvet legelik vagy nem????
Azért hét elején sikerült egy délutánt szomszéd Bálinték társaságában a játszótéren tölteni, és ami nagyon meglepő volt, hogy nem akart agyonnyomni, megfojtani, fellökni sem. Talán annak köszönhetően, hogy a játszótér mindenkié és nem a Bálinté, talán annak hogy végre nem unatkozott, de nagyon jól sikerült a délután. Csak a hazafelé úton volt némi probléma az enyhe időnek köszönhetően előtámolygott kutyák riasztó ugatása miatt, akik egyszer annyira megijesztettek, hogy a továbbiakban anya karjaiban utazhattam tovább, és nem kellett a saját lábaimat koptatni ;)))

Babaszoba ----> gyerekszoba

2008-07-19T11:56:00.003+02:00

Vasárnap aztán sorra került Csipike szobája is. Az eddig már sokat próbált korábban íróasztalként funkcionált, babaszoba bútor, ismét átalakult apci ügyes kezének nyomán. Így hatalmas hely lett a mini szobában, anélkül hogy a pakoló helyek elvesztek volna. A Dominál feleslegessé vált polcból Nonónál hasonló funkciójú bútordarab lett. De legjobban a kis asztalnak örültem és persze Csipike is. Most saját kis asztalkája van nagyon dizájnos lett, bár egy kicsit még magasra sikerült, de talán nem marad Csipike mindig ennyire mini ;) Az ágy nem tudom mikor fog elkészülni, bár apci arra is ígéretet tett, egyelőre a részben rácsmentesített kiságy maradt a szobában.

Festés

2008-07-19T11:40:00.004+02:00

A múlt hét a szoba átalakítások jegyében telt. Domi nem volt itthon, és láb alatt sem, apci túl esett egy nem várt bölcsesség fog kihúzáson, szóval minden együtt volt ahhoz, hogy itthon maradjon és segítsen kifesteni Domi szobáját. Én már előtte nap kipakoltam amit lehetett, középre rendeztem a bútorokat, és letakartam mindent, levakartam a ragasztókat, úgyhogy tényleg neki lehetett állni. Az egész napunk ráment, ahogy az várható volt, lévén Domi csíkos falakat szeretett volna, 3 szín összeállításával. Végül 4 szín került a falra, mert apci nem egy kék imádó, és minden áron szerette volna naposabbá és melegebbé tenni a szobát, úgyhogy a nappali sárgájából is jutott a domináns falra két nagyobb csík. A csíkok természetesen macerásak, mivel ha egyik oldalról lehet is ragasztani, a másik színnél már nem mivel a nem teljesen száraz festéket letépné a szalag. Szóval 8 as (vízfestékhez való) ecsettel húzogattam a vonalakat fél napon keresztül. Nem semmi feladat volt. Kicsit furcsa volt először a látvány, de mostanra már megszoktuk. Domit persze sokkolta hogy nélkül csináltuk, de aztán nem volt mit tenni hát belenyugodott. Igaz hogy a narancs beütéses mintát ráhagytuk hogy megcsinálja, de azóta sem állt neki. Íme az ilyen volt ilyen lett képek, balra a régi barckos rózsaszín, jobbra meg az új dizájn.

Anyajegy

2008-07-19T11:28:00.004+02:00

Régen írtam már, de már nem is szabadkozom miatta, egyszerűen nem jutok a bloghoz, sem a fórumokhoz. Rengeteg a tennivaló, és ha itthon vagyok inkább be sem kapcsolom a gépet, ha mégis, akkor is csak olvasok inkább, hogy kinél mi újság van.
Csipike fejlődik, rohamosan. Annyira jó megfigyelő hogy csuda, nagyon vigyázni kell minden szóval és mozdulattal. A minap Beni jópofáskodva meg akarta mutatni hogy hogyan kell felállni a labdára, még "időben" (csak ráhelyezte a lábát a labdára, és a falnak támaszkodott) rászóltunk hogy nem kellene. Vagyis azt hittük, mert Csipike szinte azonnal rájött hogy mit is lehetne tenni és már próbálkozott is.
Anyajegy témában, nem tudom írtam e már vagy csak akartam, Nonónak sokáig nem volt anyajegye egyetlen egy sem, talán a koraszülöttség miatt (többiek, nálatok???) viszont mostanra megjelent kettő, az egyik az állánál, a másik a könyökén. Persze tudom hogy ezek folyamatosan fognak előjönni, csak furi volt hogy nem volt egy sem sokáig. A másik ezzel kapcsolatban:

Nonó ül az ölemben, és rábök a karomra. -Mi ez?
-Anyajegy!
-Mi ez?
-Anyajegy! rövid gondolkozás után Nonó:
-Apajegy! és cinkosan rám néz :)))))
Ma reggel pedig, nagy hancúrozás után az ágyunkban Domihoz:
- Mi ez?
-Anyajegy! Ránéz a nővérére:
-Domijegy!
:)))))))))))

Zajlás

2008-07-03T08:50:00.006+02:00

Kissé magyartalanul megfogalmazva, nem a jégre gondoltam, bár ebben a melegben :) ..... szóval zajlik az életünk, csak kapkodjuk a fejünket. Anyuék elutaztak nyaralni, Domi cserkésztáborban van, mi dolgozunk, így most a gyerekfelügyelő szerepét Beni látja el délelőttönként. Sajnos ahogy észrevettem, eléggé türelmetlen, de lehet hogy ez csak arra az időre vonatkozik amikor látom őket, reményekedem...... Csipike nagyon nagyon hisztis, mindenen felkapja a vizet és ordítva fejezi ki nem tetszését , néha már nekem is fogytán van a türelmem. Erőteljesen próbálgatja a határait, és mindig mást tüntet ki a figyelmével, és több személynél is bepróbálkozik, természetes módon mindig a kisebb ellenállás irányába kever. Az esti lefektetés kezd rémálommá válni, már csak nekem van annyi tekintélyem, hogy végül (sokadik próbálkozásra) levezényeljem az alvást, mert mindenki másnál hamarabb elfogy a cérna. Egyre kevésbé lehet elterelni a figyelmét a gázos dolgokról, csak azért is szeretné az általa kitaláltat véghez vinni.
Sokat fejlődött a bilizés terén, bár szólni csak ritkán szól időben, de ha figyelünk rá, akkor kérésre szépen belepisil a bilibe, vagy akár a WC-be is. Bár még messzinek tűnik az igazi szobatisztaság, a fejlődés nem kérdőjelezhető meg.
A beszéd terén is nagyon sokat fejlődött, végre mondatokat is mond, a leghosszabb szó jelenleg 5 szótagú, ha gondja támad szól hogy:- Anya segíts!
Próbál páros lábbal ugrálni, persze ez még nem megy, váltott lábbal lépcsőn közlekedni, ez attól függ hogy sikerül e mekkora az adott lépcső, ügyesen dobja a labdát, szeret pörögni és utána szédülten fetrengeni :)

Gyönyörűen tudja fogni és néha használni is az evőeszközöket. Tettem ide egy képet róla, amikor a Beni ballagási vacsoráján kűzd a sült krumplival :)

Nagyon klassz magas tornyot is tud építeni, szuper karikákat rajzol, imád festeni, és most kezdi visszamondani a mondókákat, kedvencei a csip csip csóka és a bújj bújj zöldág.

Hisztéria

2008-06-27T10:44:00.003+02:00

Mostanában hulla fáradt vagyok, nem tudom, hogy mi az oka, de nem bírok éjjel aludni már 5. napja. Korábban a nagy hőségekben is jól ment az alvás, de most nagyon alul pihent vagyok. Erre rátesz egy nagy lapáttal, hogy Nonó iszonyat nyűgös, már másfél hete, mindenen kiakad, hisztizik, bömböl, ordít, ha valami nem úgy történik ahogy Ő szeretné. Van, hogy hiába kérek tőle valamit, csak azért sem hajlandó megtenni, és direkt homlok egyenest az ellenkezőjét teszi. A fáradságból kifolyólag, egyre nehezebben tolerálom a kis allűrjeit. Nem tudom hova lett az én drága kicsi tündérkém, de most egy rafinált kis ördögfióka költözött a helyére. Nagyon el van tolódva a napja, elég későn lehet elterelni az ágya irányába, úgy hogy ott is maradjon, mivel kb. egy hete két rácstól megszabadultunk így lehetőség van a ki és bemászkálásra a kiságyba.
Napközben főleg délután nagyon tudjuk élvezni a medencét, mint az a tegnap felrakott képeken is látható. Csak az a baj, hogy medencézés után, már nekem sincs kedvem semmit csinálni a lakásban sem.
Az éjszakai vihar katasztrófális volt, olyan erősen verte a jég a tetőt, hogy egyszerűen képtelen voltam a pihenésre, be kellett csukni mindent, pedig jól lehült a levegő. Hajnal 5 kor az áram is elment, és még mindig nem jött vissza (Domi mondta telefonon) Ez egyszerűen felfoghatatlan, hogy minden napra van valami, hol víz nincs, hol áram nincs. Komolyan mondom a szolgáltatások minősége a béka segge alatt van, és mindig csak ködösítenek ha az ember rájuk telefonál.
A jég szétverte a kinti világítás üvegbúráját, az összes virágot és a fák leveleit, a rengeteg eső pedig özönvízszerűen az utca végében álló házakba folyt, lévén nincs csapadékvíz elveztő, úgyhogy a tűzoltók már 7 óra előtt ott szivattyúztak.

Megemlékezés

2008-06-27T07:45:00.002+02:00

Drága Tündi!

Ezúton szeretném jelezni, hogy a mai nagyon nem könnyű napon lélekben veletek leszek, és gondolok a kicsi angyalkátokra. Az éjjel a jégeső kapcsán a Rolika által, télen küldött hó jutott egyből eszembe, bár az kétlem, hogy ezt a ronda időt Ő küldte volna.

Ölellek:

Kriszta

Tombol a nyár, és a hisztik :)

2008-06-26T11:38:00.003+02:00

Szomszéd Bálinttal a medencében

Tesók

Pancsi a kicsi medencében

Apja lánya

Együtt a család

bugy bugy bugy bugy bugyborék....

Miért?

2008-06-17T08:34:00.003+02:00

2008.06.13 Az egyik legújabb nagyon fontos szó Csipike életében.
Apci rászól Csipikére: -Nonó ne nyúlkálj a kosárba!
Csipike: - Miért?

Vége az iskolának, nagyok is otthon hédereznek a kicsivel. Reggelente sokáig alszanak, és a tv bámulás is soxor bejátszik sajnos. A ballagás jól sikerült, én egész elérzékenyültem, amikor a teljesen szokványos dalok és egyebek helyett, az egyik kislány egy Máté Péter számot énekelt gyönyörűen kivitelezve. Nem volt semmi felesleges cécó, a nem túl szép idő miatt a tornateremben voltak a 8. osok és a szülők, a többi osztály viszont fent maradt a termében, így nem volt akkora tömeg nyomor, de a levegő elég kevés volt. Elmaradt a himnusz és a szózat, kicsit modernebb volt az egész, az új fiatal igazgatónő szervezésében. A bizonyítvánnyal nem lehet dicsekedni, csak abban bízom hogy Beni összeszedi magát őszig, és a tiszta lapot csupa szép jeggyel tölti meg, minden féle előítélettől mentesen. A ballagási ajándék nagyon tuti volt, hatalmas örömet okozott, a nagyszülőkkel közösen egy Scott terepbringát kapott a legény. Először csak állt bámult rá, majd ugrándozni kezdett, és hozzá sem mert érni :))) A vacsora is jól sikerült, bár ez nem az én érdemem hanem a Kőlyuki betérőé, ahol mindig nagyon figyelmesen, és hatalmas adagokkal állnak a vendég szolgálatára.
Dominak nem sikerült a javítás matekból, így továbbra sem sikerült elérni a célját, az akváriumot, de nem is emiatt volt nagyon szomorú, hanem azért mert semmi elismerést nem kapott, az egész évi rengeteg osztályért tett munkájáért. Még csak egy jó szót sem, más meg...... Szörnyű, hogy már 12 évesen rá kell döbbenni hogy csak akkor kapunk elismerést, ha nyalizunk :((((
Csipike egyre később alszik el esténként, és egyre tovább alszik reggel. Valahogy vissza kellene szoktatni a normál kerékvágásba, talán majd a rövidülő nappalok segítségünkre lesznek ebben. Mert ősszel nem alhat a lurkó 9 ig.

Tegnap este pár percig az "óvakodj a szakácstól" című műsort néztük, Csipike is a nappaliban tartózkodott, miután több alkalommal felváltva hangot adtunk ellenérzésünket a szakácsnak titulált fickó miatt, az egyik döbbent csöndünkben Csipike így szólt:
-ulye bácsi!
A másik döbbenetből felocsúdva, a családban moderálási listára kerültek a nem szép szavak. Remélem sikerül betartani, mert ebből is látszik hogy Csipike mindent azonnal raktároz.

Mi az? Mit csi?

2008-06-11T12:19:00.002+02:00

Az elmúlt héten új szakaszba érkezett Csipike fejlődése, egyre többször hallani tőle a fenti két kérdést, amit ha egyszer elhangzott, akkor többszöri ismétlés követ, nem csak a kérdést hanem a választ illetően is. Szerintem ez az egyik legszebb kor, amikor szivacsként szívják maguba a környező világról az információt, és a legfogékonyabb is. Most kell vigyázni milyen szavakat használ az ember, mert minden ismétlésre kerül.
A napok továbbra is rohannak, és én is velük. Mindjárt itt az évzáró, és egyben a ballagás is. Hihetetlen hogy legnagyobb törpénk elballag az iskolából, igazi nagy kajla kamasz lett belőle. Mostanában keveset van otthon, éjszakai sportnap, kerékpár túra, ilyen olyan elfoglaltságok, csak kapkodjuk a fejünket, hogy mindjárt kirepül a fészekből.
Persze Domi sem marad el nagyon, olyan nagy lány már Ő is. Végre talán kezd majd figyelni magára, mert ez a midegy hogy nézek ki korszak elég nehezen tolerálható, de hogy jobb lesz e nagyon nem mindegy hogy nézek ki korszak arra már nem esküszöm meg. Tegnap érte némi baleset a sportnapon, minek örömére a klinikán kötöttünk ki, szerencsére vak lárma volt az egész, nagyon beparáztam hogy komoly belső sérülése van, lévén a suliban levő orvos alaposan rám ijesztett (lépruptúra gyanú) brrrrrrrrr a hideg is kiráz. Nem sokat aludtam...... A felesleges ultrahangnak hála ismét fény derült arra hogy jóval nagyobbak Domi veséi a normálisnál, de ezzel nagyon nincs mit tenni, max figyelni. Szóval fél év múlva kontroll. Ennek örömére méretkezett is a hölgy, 153 cm és 42,5 kg. Én 8. ban nem voltam ekkora :O , már ahogy emlékszem. Bár ez nem csoda mivel más a gén állományunk.
Mire idejutok mindig elfelejtem felét annak amit írni szerettem volna :=( :)

Állatkerti beszámoló

2008-06-03T14:47:00.001+02:00

Koraszülöttek napja

2008-06-03T13:50:00.003+02:00

Most volt hétvégén, szombaton az egyik "mi" napunk. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mivel úgy tűnik, hogy Nonónak nincs semmi visszamaradása ebből kifolyólag. Remélem nem is derül ki semmi, a későbbiek során sem. Ma mentünk volna szemészetre, de megint a szokásos két havonta jelentkező magas lázzal küzdünk tegnap óta. A dokit szeretném húzni holnapig, annyit minden esetre már látok, hogy van egy ronda afta a szájában. Amúgy remélem hogy csak valami vírus miatt van a láz, és nem megint tüszős mandulát kaptunk ki.
Hétvégén voltunk az állatkertben is Csipike nagyon jól érezte magát. Bár ez a pécsi állatkert, elég gyér színvonalú, azért látszik hogy az elmúlt években, pár dolgot egészen normálisan megcsináltak. A szurikáták voltak a legjobb fejek, aztán a makik. Nonónak a legjobban a csőben csúszás tetszett, alig lehetett elcsalni az óriás szurikáta vár csúszdájától. Képes beszámoló a következő bejegyzésben.

Fullos hét

2008-05-27T15:15:00.004+02:00

Az elmúlt hét elég sűrű volt. Beindult a munka, most már nincs idő unatkozni, sőt.......Legalább hasznosan telik a munkaidő.
Hétvégén, nem sokat voltunk itthon, a szombatot Marcsiéknál töltöttük, és mivel a kis Levente, elég sokat aludt, jutott idő a beszélgetésre, a sétálásra a nagyokkal, és egy két számítógépes információ átadásra Marcsinak. Apci ezalatt a munkások kemény életét élte, és sajnos vasárnap sem tudott velünk lenni.
Vasárnap sütés főzés után, a délutánt Kozármislenyben töltöttük ahol gyereknapi program volt. Szerencsére ingyen lehetett körhintázni, ugráló várazni, íjászkodni, mivel a pénztárcámat sikeresen itthon hagytam. Mivel sütiket és vizet vittünk magunkkal, így tényleg nem került szinte semmibe a mutatvány. A Beáék kislánya tüneményes volt, és igazi óriás baba, ami nem csoda hiszen nagyon magas apukája van. Csak annyit sajnáltam hogy sietni kellett haza, mert ismerősök jöttek esküvői meghívóval. Szóval elrohant a hétvége.
Csipike nagyon bújós volt egész hétvégén, nem csoda, azért csak csak megviseli az elválás, igazi bűntudatom volt szombat reggel amikor bementem hozzá reggel. Meglátott és sikonyált örömében, majd amikor kivettem kézzel lábbal csimpaszkodott mint egy kis majom, és puszilgatott. Szóval ilyenkor összeszorul a szívem....
A nagyoknak hamarosan itt az év vége, most kellene még meghajtani a dolgokat, de nagyon fáradtak már, és nem is csodálom. Beni feje fölül talán végre tova szállnak a felhők, remélem nem sokat rontott a félévhez képest. Domi esetleg javított is, legalábbis reménykedem, bár akkor lehet gyűjteni a pénzt az akváriumra.

Státusz

2008-05-22T09:13:00.003+02:00

Először is nem tudom hogy mi lehet a gond, hogy miért nem küldi el a rendszer a kommenteket. Remélem hogy csak valami átmeneti probléma van a háttérben.
Csipike tegnap nagyon ügyes volt a tanácsadáson, igaz hogy nem engedte hogy a doktornéni fekve megvizsálja a pocakját. (hiába a gyerek nem felejti a rossz élményt, még akkor sem ha a helyszin nem azonos)
Viszont a lényeg, hatalmas mérföldkőhöz érkeztünk, Nonó súlya helyiértéket váltott :)))))) A tegnapi mérlegelésnél csupaszon kerek 10 kg -ot mutatott a mérleg. Számomra ez egy lélektani határ volt, ha valaki azt mondja hogy csak két évesen lesz 10 kiló biztos pánikba estem volna. De így látva hogy folyamatosan kis léptekben ugyan, de egészségesen eljutottunk idáig, szinte már túlaggódásnak tűnik, hogy mennyit paráztam a súlya miatt. A magassága 82 cm szóval valóban nőtt az elmúlt időszakban, ez azért a ruhákon is látszott. Most már elkönyveltem hogy, nem valószínű hogy magas nagy darab csaj lesz, de erre a gének sem szolgáltatnak indokot, hanem egy kis filigrán nőci, de ezt majd az idő eldönti, viszont a parának ezen a vonalom vége.
Két hét múlvára kaptunk időpontot szemészetre, egész elcsodálkoztam hogy ilyen hamar, és még beutaló sem kell. Nem árt ha megnézik, már idejét sem tudom hogy mikor voltunk utoljára. Néha szokott hunyorogni (nem napos időben is) remélem hogy azért nagy gond nincs a szemével. Nem lennék túl boldog ha szemüveg kellene neki, de ha mégis, akkor remélem ez kinőhető. Persze, ha valaki két éve azt mondja, hogy a gyereknek semmi baja nem lesz a koraszülöttségéből adódóan, csak az hogy szemüveg kell, akkor összecsókoltam volna a két arcát, hogy ennyivel megúsztuk. Ebből is látszik hogy minden relatív....

Bili

2008-05-21T10:40:00.002+02:00

Hétfőn délután fontos dolog történt Csipike életében. Talán a fáradtság, talán más volt az okozó, de egyszer csak megjelent a fürdőben és így szólt:
-Anya bili pisi!
Én meg csak bámultam rá először mint a lukinyúl, hogy mit is akarhat a szentem. Aztán kapcsoltam és már kaptam is le a pelenkát, és adtam alá a bilit. Amibe pillanatokon belül elkezdett csurogni az odavaló. A dolog végeztével gyöngyöm felállt, és a kádat csapkodva közölte hogy:
-Pancsi, pancsi!
Mivel még csak 5 óra volt, a fürdés későbbre tolódott, és újra kapott pelust. De maga a tény, hogy Ő szólt hogy pisilni szeretne a bilibe, és meg is tette, igazán nagy mérföldkő a kis életében. Szóval Csipike hajrá!!! Csak így tovább!!!

Tegnap a papáék már tűkön ültek mire a csajszika felkelt, 9.15 kor már jelezte is hogy kiszállna a kiságyból (hogy mennyire cseréltem volna vele....) eztuán gyors reggelit követően, megszállták a birtokot és traktoros fűnyírásba kezdtek. Csipike nagyon élvezte de nem sokára ismét elfáradt, és azon döcögősen ismét elkummantott. A mostani hidegfront alaposan úrrá lett rajta. Délután mikor hazaértek, nagyon nyűgös volt, semmi nem tetszett neki. Gyanítom, hogy ez is az elszakadásból származó újabb nem túl jó szokása, az éjszakai ellenőrzöm az anyát és ágyhoz hívom projekten kívül.

Ma tanácsadásra mennek, a két éves státusz mérésre, nagyon kiváncsi vagyok hogy mekkora csajszi, sikerült e nőnie, érdemlegeset.

Dolgos hétköznapok

2008-05-19T13:50:00.004+02:00

Gyorsan folynak el a napok, mindig tudtam, hogy ahogy visszatérek a munkába, még ha csak felesben is, de nem fog annyi idő jutni semmire :( A melegfronttal járó fejfájásról nem is beszélve.
A hétvége érdekesen telt, szombaton meg szerettük volna nézni a lovakat a közeli Üszögpusztán, de pechünkre egy darab sem volt kint, bemenni meg csak úgy ismeretlenül nem akartam. Majd legközelebb kerítünk idegenvezetőt is ;))) Persze Csipike csalódott volt, hogy hol vannak azok a beígért pacik. Végül maradt a tó, a kacsák (köztük kicsik is) és a békák, valamint a döglött kígyók megszemlélése, illetve a lehető legtöbb kavics bedobálása a tó vizébe.
A vasárnap még jobb volt, leszaladtunk a Dunához, hogy apci hazahozza a stég feljárót. A leszedést flexszel szerette volna elősegíteni, de csak a mindent beborító nyárfa pihét sikerült meggyújtani a kirepülő szikrákkal, mely gondosan tovább libbent a szél segítségévél és több helyen belobbantotta a száraz parti aljnövényzetet. Az elkövetkező 1 órát tűz oltással töltöttük, és így sikerült a természeti katasztrófát megakadályozni, de ehhez 4 ember kitartó vödrös futkosása kellett. Először el sem akartam hinni Dominak hogy tűz van, olyan nyugis jött, aztán persze futottunk oltani. Nagyon cseles volt a dolog, mert foltokban több helyen égett, füstölt vagy épp hamvadt el a láng. Mind ez alatt a szomszédok halálos nyugalomban nyírták a füvet, fel sem mérve hogy bármi durva dolog is történhet. Az hogy az Ő partszakaszukon futkosunk abszolút nem érdekelte őket. Komolyan nem értem az embereket. Na persze az oltás után, már csak a kalapács maradt stégfeljáró eltávolításának egyetlen eszköze, így jóval később végeztünk mint számítottunk rá. Szegény Beni ezalatt itthon ült a teraszon és unatkozott mert nem tudott bejönni a lakásba.
Délután a bizonyos stég vasat kivittük apóshoz, és ennek okán átmentem a kertünkbe, ahol nagyon klassz meglepetés fogadott, ugyanis ÉRIK AZ EPER!!!! Nem holmi bolti kényszerérett, fóliás, vagy olasz vacak, hanem igazi szabadföldi SAJÁT. Hát annak micsoda íze volt, leírhatatlan, zamat, illat és íz élményt okozó élvezeti cikk ;))) Persze nem sok jutott mert kb 10 szemet találtam és abból mindenkinek kellett enni, a legtöbbet Csipike kapta, csak úgy falta.....
Ma reggel ismét indult a meló-suli járat, ma végre nem tesze- toszasággal telt a nap, hanem valódi munkával, gyorsan el is repült az idő.

A tegnapi portrék

2008-05-14T14:23:00.002+02:00

Godigida

2008-05-14T09:24:00.003+02:00

Az elmúlt napok elég nyűgösek voltak. A derekam megadta magát, úgy mentem mint egy kérdőjel, szerencsére tegnapra már tűrhető mára meg egész jó lett.
A jó idő beköszöntével, Nonóról egyre többször kerül le a pelenka, persze csak limitált mennyiségű bugyi erejéig (napi három). Tegnap mindössze 1 óra alatt túl jutott a szinten úgyhogy gyorsan vissza is tettem a pelust. Mivel semmi készséget nem mutat az irányban hogy szóljon, korainak tartom a dolgot, de mivel itt a jó idő, és az udvarnak sem árt, hát próbálkozunk. Természetesen minden féle szankciók nélkül. Kiváncsi vagyok....
Tegnap csoda szuper portrékat készítettem a csajról, csak még nem volt időm letölteni őket. Irtó gyorsan mennek a napok, délelőtt itt bent, délután otthon gályázás, főzés mosás takarítás. Eléggé álmossá tesz, ma már például alig bírtam felkelni.
És most a címről, egész meglepődtem amikor Domi szájából ezt a kifejezést hallottam, főleg mikor elért a tudatomig hogy a kedves osztálytársai ezzel a névvel illetik. Nem tudom hogy ez az alkatára vonatkozó célzásból alakult e ki (go digi da ((gi))) bár az alakjával szerintem semmi gond nincs. Igaz hogy nem gebe mint én voltam anno, de dagadtnak abszolút nem mondható. A másik ötletem a gógyi szóból eredne, de ez sem boldogítóbb. Szóval nem tudom hogy mi gondjuk van a kiscsajjal, de elég sértő becenevet találtak neki. Persze ez hiába szomorít el engem, neki kell megküzdenie a sok, aranyos gyerekkel, nap mint nap. :((( Vagy lehet hogy csak túl reagálom????

Újra munkában

2008-05-06T14:56:00.002+02:00

Ma ismét a kenyérkeresők táborát gyarapítom. Jól indult a nap mert elkéstem, lévén Domi nem bírt elkészülni időre. Hát erre van szükség mindjárt az első nap :))))
Gyorsan eltelt az idő, és gyanítom hogy holnap is épp ilyen gyorsan fog, lévén egy lomtárból kell irodát faragnom. Ma a belső helységet sikerült lom mentesíteni, ez egy körülbelül 2 köbméteres konténernyi szemetet, fél köbméter selejtezésre váró bútort, valamint fél köbméter átnézendő iratot takar. Holnap reggel a takkernéni sikálhat, hogy folytatni lehessen a melót, lévén most a külső helyiségből át kell pakolni a maradék cuccokat. Nagyon engedékeny voltam, a beépített szekrényt már tele pakolták a fiúk.
Csipike jól viselte az első ilyen napját, egyetlen hang nélkül engedett el reggel, hatalmasat kajcsizott, nagyon aludt mialatt nem voltam itthon. Sőt amikor hazaértem, az sokkal jobban érdekelte, hogy megszerelje az autót, mint hogy nekem puszit adott volna :)))
Szóval jó nap volt!!!!

Csipike két éves!!!!!

2008-05-05T04:03:00.002+02:00

Hát már idáig jutottunk, hogy mini Csipikénk betöltötte a második életévét. A sok aggódás idején, jó lett volna tudni hogy minden rendben lesz vele.
Nagyon jól és eseménydúsan telt a hosszú hétvége. Csütörtökről már írtam, a péntek félig light os volt a szombat rohanós a Beni fellépése és Ftomi esküvője miatt. A tegnap pedig nagyon fárasztó. Reggel már korán keltünk hogy összehozzuk az ünnepi ebédet, és járhatóvá tegyük a lakást, meg a kertet. Nem értem hogy lesz mindig ilyen rumli, más sem csinálok csak takarítok meg pakolok és mégis.....
A torta gyönyörű lett a sok eperrel és tejszínhabbal, Nonó is nagyon szép volt, a ruhája is, egészen a halászlé második kanaláig :)))) Lehet, hogy csak az ecetes olló segíthet?! A legjobban most is a gyertya elfújás tetszett, persze az ajándékokon túl.

Portré egy két éves csajsziról:

Kerékpár

2008-05-02T16:34:00.004+02:00

Jól elmaradtam, hiába, hiszen próbálok előre dolgozni a jövő hétre, mikor is már munkásemberként fogok ismét élni :(( Kicsit félek, milyen lesz majd, a sok új ember között, egy dögrováson lévő lepukkant rumli szobára emlékeztető irodában. Na és a legfontosabb Nonó hogy fogja viselni a délelőttöket anyuval.
Az iskola kérdésben komoly döntést hoztunk, ami részben nekem sem tetszik, még pedig azt hogy Beni itt marad Pécsett, a Református Gimnáziumban, és ha a négy év után még mindig vadászattal és erdészettel szeretne foglalkozni, választhat hogy Barcsra megy e, vagy inkább valamelyik főiskolára.
És most Csipikéről:
A legfontosabb, hogy megtanult kerékpározni, nagyon ügyesen tekeri a pótkerekes szerkentyűt, még jobban mint a kicsiknek való triciklit, lévén alacsonyabbra lehet állítani, és így egész jól leér a lába a pedálig. Olyan aranyos ahogy teker, és közben kiabál mindenkinek hogy "mama nézd! apa nézd, maci nézd" Napról napra látható ahogy fejlődik, nem csak e téren, hanem más területeken is. Mostanában pl, hajlandó minden kéréskor, ráülni a bilire és pisilni bele. Kár, hogy a nagyobb melegek még váratnak magukra, hogy végre kisbugyiban lehessen. Remélem anyu türelmes lesz majd hozzá, bevallom hogy félek attól hogy erőltetni fogja.
Tegnap a Marcsiéknál voltunk, volt nagy sütögetés, tortázás, és duhajkodás. Nagyon jól érezték magukat a gyerekek, és mi felnőttek is. Nonó még meglepetés tortát is kapott a közelgő szülinap alkalmából, nagyon ügyesen fújta el a gyertyát. Valamint ajándékot is kapott egy szép könyvet, memóriakártyát, és fürdő lepedőt.
A legkisebb Törjéki is nagyon aranyos volt, szépen növekszik, és továbbra is nagy hangja van :)) Íme néhány kép a tegnapi napról:

ajándékot kapok

Marcsiék

együtt a Csipike família

Elfújom a gyertyát

Csak nézünk mint a moziban

2008-04-25T13:37:00.001+02:00

Pár nyugodt éjszaka után, ma ismét álmatlan leszek az tuti, végre belenyugvóban voltunk hogy csak a 3. helyre vették föl a gyereket. Erre ma megjön az első helyen megjelölt sulitól az elutasító levél, melynek végén a következő mondatok láthatók.
"Tisztelt Szülő!
Amennyiben gyermeke továbbra is szeretne iskolánkban tanulni keressük meg közösen ennek a lehetőségét. 2008 04 30 -án 15 órakor az általunk ajánlott megoldási módokról szülői tájékoztatót tartunk, amelyre szeretettel várjuk."

Erre föl felhívtam őket, hogy ugyebár nem arról lesz szó hogy másik szakra felvennék a gyereket. De tényleg nem , hanem fontolgatják hogy egy plusz osztályt indítanának, mivel nagyon sok gyereket kellett elutasítsanak. (5x ös volt a túl jelentkezés)

Hát most tényleg nem tudom hogy sírjak vagy nevessek, a gyerek vajon mit fog szólni? Most ébresszünk benne újabb reményeket? Tele vagyok kérdésekkel. Mivel ez a suli távol van, már elkönyveltem hogy nem kell kollégistának adni a gyereket.

Hogy ennek már sosem lesz vége.....

Hullámhegy

2008-04-23T12:00:00.003+02:00

Végre Nonó valóban jobban van, annyira elhúzódó volt ez a láz, még a gyógyszer ellenére is, hogy kezdtem komolyan aggódni amiatt, hogy nem jó a gyógyszer, és másikat kell elkezdeni. De tegnap végre állandósult a láz mentes állapot, és Nonó egy hatalmas alvással, leterítette a bacikat. Több mint 3 órát aludt a teraszon a babakocsiban.
A másik jó hír, hogy végre vége az álmatlan éjszakáknak a tovább tanulás miatt. Benit felvették a Református Gimibe, annyira meglepődtem, amikor telefonban közölték (nem bírtam tovább idegekkel és végig hívogattam az összes sulit) , hogy nem is akartam elhinni, lévén úgy voltunk vele az eredmények miatt, hogy ide aztán biztos nem fog bekerülni. Persze Beni nincs elragadtatva, lévén a hőn áhított barcsi suli volt mindene. Talán azért beletörődik, és rájön, hogy ez nagyon jó hely lesz neki. Legalábbis én ebben bízom. Ma már meg is érkezett a levél, jó vastag boríték volt, benne tankönyvlista, diákigazolvány igénylő, csekkek amiket be kell fizetni, és egy csomó információ.
Mialatt ideültem, Nonó bekérte ismét a Stitch-et és amikor hátranéztem ez a látvány fogadott: )))