Rohanás az élet

Szia Mindenkinek!

Akkora a rohanás mostanában hogy abszolút nincs időm írni. Dióhéjban Csipikéről annyit, hogy a teljes augusztus és a fél szeptember kórházi ellátásos tüdőgyulladással, CT vel röntgenekkel, hörgőtükrözéssel telt. Ezt követte egy hét óvoda, majd egy skarlát, újabb egy hét óvoda, majd némi hőtöbblet, aztán egy influenza, majd csodálatos módon 16 nap óvoda és jelenleg egy újabb skarlát az eddigi összmérleg.
Amúgy dolgozom, és rohanok, és integráció van, és veszekedés van a melóhelyen.
Ha úgy járnék hogy nem tudok többet jönni, akkor előre is boldog karácsonyt kívánunk minden idelátogatónak.

Nem sok jó

...történt mostanában, de azért íme egy kis galéria, hogy nem csak a rossz uralja az életünket.

ÍME

A kórházas sztoriról hamarosan.

Zúgóban

Az elmúlt napok kissé elragadtak minket.
A jóval kezdem, Csipike teljesen fel van pörögve, eszik, alszik, játszik, és nagyon jó kedvű. Az új homeopátiás kezelés egyelőre nagyon jónak tűnik, remélem hetek múlva is ezt fogom írni róla. Jelenleg tényleg kicsattanó állapotban van a kis csajszi.
A héten sor került az immunológia vizsgálatokra is, az orvos kivételesen kedves volt, és türelmes, és Csipike is viszonylag jól viselte a vérvételt. Én már kevésbé voltam türelmes mert a doki több mint egy órát késett és emiatt 1,5 órával később jutottunk be, mint ahogy az időpontunk volt. A laborok még csak részben készültek el, annyi már kiderült hogy Csipike kicsit vérszegény.
Ami miatt mégsem túl jó a hangulatunk az az, hogy a Karcsi papának kedden volt egy hátsófali infarktusa, ami azonnali ellátásra szorult, és meg is katéterezték. Tegnap ugyan már kikerült az intenzív osztályról, de továbbra sem a legjobb az állapota. Bár Ő már menne haza, mert szerinte semmi baja nincs, ez persze nem így van, csak legfeljebb Ő nem érzi. Az esetben a háttér infók tesznek taccsra mindenkit a családban, de erről itt nem szeretnék írni.
Kicsit ki vagyok merülve, úgyhogy jó lesz, hogy jövő héten szabadságon leszek, így legalább tölthetek egy kis időt a srácokkal, nyugiban. A héten alig láttam Csipikét, nappal munka, utána kórház, sőt a kicsi kitalálta hogy Ő most nyaral, és már 3. napja anyuéknál aludt, nem volt hajlandó hazajönni sem.

Ismét

Most sincs más írni valóm Csipikéről minthogy ismét beteg. Nem újdonság. Ma kezdtük volna újra a bölcsit 3 hét után, szombaton már lázas volt, hogy mitől, azt már felesleges lenne kérdezni. Nálam már a "nem hiszem el" kategóriát is túl lépte a dolog. Csak vacak látni hogy állandóan szenved.
Csütörtökön a nagy hőségben lementünk egy kicsit Orfűre pancsolni, már délután csak eléggé fel volt kavarva az iszap, nem sokat voltunk a vízben, bár Csipike élvezte a vizes homok lapátolását, és az úszógumiban ücsörgést.
Szombaton egy ismerős jött, és hozott egy csodamasinát ami a szervezet állapotát mutatja, a várttal ellentétben Csipikének egész tűrhető lett az eredménye, az enyém sem lett sokkal jobb. Ennek ellenére Ő mégis beteges. Úgy tűnik ez sem számit igazán.
Ma meg holnap már lejár a szabim (az a fajta ami alatt végig dolgoznom kellett), végre! Nem mintha nem mennék tényleg szabira, mert nagyon ki vagyok. Persze meló annyi van hogy jövő nyárig sem kellene szabira menni. Pedig úgy vágyom a pihenésre mint egy falat kenyérre az éhező.
Domi tegnap megjött a cserkésztáborból, úgy bűzlött mint egy hajléktalan, és egy kiló sár maradt utánna a fürdőkádban. A táskát azóta sem pakolta ki, nem tudom hogy ez jó -e vagy rossz. A mosógép ajataja ugyanis beadta a kulcsot, és ha becsukom akkor, csak szétszerelve a tetejét a gépnek, tudom kinyitni. Így meg sem próbáltam ma reggel berakni egy adag ruhát, mert kiszedni a gyerek úgysem tudta volna.
Reggel elaludtam, ha nem lett volna elég,
a., hogy beteg a gyerek,
b., hogy elaludtam,
c., hogy nem jó a mosógép,
d., hogy nem indult be a robogó,
e., hogy elkéstem,
f., hogy elfoglalták az árnyékos parkolóhelyem,
akkor a szabin lévő főnököm nyakamba zúdított egy valag melót, úgyhogy hurrá éljen a nyár!!!!!

Hegyek és völgyek

Igazából mostanában csak a völgyeket látom, pedig dühödten vágynék a magaslatokba. Az újabb erre a hónapra jutó betegségen már túl van Csipike, de a legyengültség nehezen múlik el. Kicsit már félek is tőle, nem most kezdődött, és nehezen gyűri le a dolgokat. Sokat nyafogtam már a dokinéninek, de mindig csak türelemre intett, hogy a közösség így úgy, meg majd megerősödik, meg milyen jó immunrendszere LESZ , de ezektől csak gyűlt bennem a düh, és a kétségbe esés. Pedig már nem kevés dologgal megpróbálkoztam, hogy csökkentsem az ilyen esetek számát , minden olyan hiábavalónak tűnt.
Végül hallgatva a nagyszülőkre, elmentünk egy termográfos vizsgálatra, az eredmény, íme:

Cseppet sem megnyugtató, az a tudat, hogy újra kell kezdeni a gyógytornát, hogy a szervezet ellenálló képességének 70%-át biztosító bélrendszer romokban hever, hogy ki a fene tudja mitől de mindkét bokaízület gyulladt. A többi apróságról meg már nem is beszélek. A vizsgálat után nem voltam jó hangulatban (immár szokás szerint) és tele voltam feszültséggel. Egy részét sikerült levezetnem, nem túl normális módon, az immár sokadszor rakoncátlankodó kenyérsütő gyanítom már ezerszer megbánta az aznap esti malőrjét. Miután kihajítottam a kertbe, egy nagy 10kg kalapáccsal laposra vertem, bevallom jól esett, sőt, még tovább is bírtam volna a csapkodást, csak hamar megadta magát.
Dokinéni érezvén már a nagyon eltökéltséget, kezembe nyomta a beutalót az immunológiára. Ettől is félek egy kicsit, de ez a bizonytalanság már tényleg taccsra vág.
Hogy valami jót is írjak, Beni szuperül érezte magát a balatonon, megtanult szörfözni, lebarnult, és tele van energiával.
Domi pénteken elment cserkésztáborba, majd vasárnap már haza is jött. Kedden újra nekiindul és reméljük tényleg csak a tábor végén jön majd haza. A mostani apropó, a nővé válással volt kapcsolatban. Hihetetlen, hogy már két (biológiailag) felnőtt gyerekünk van, iszony hogy mennyire szalad az idő.

Pillanatok

pillanatok

Szösszenet

Anya szerintem ma esni fog az eső! -állította Csipike a felkelés utáni első mondatában.
Miből gondolod? - kérdeztem én.
Hát fejből!